Borrelia-fertőzés: hogyan enyhíthetők a tünetek természetes módon

Kezdetben volt egy kullancs. Vagy más rovar, nehéz megmondani. Lehet, hogy aztán megjelent a bőrön a jellegzetes folt, vagy talán nem. Lehet, hogy az orvos a vérvizsgálat eredményei alapján Lyme-kórt diagnosztizált és antibiotikumot írt fel, vagy talán nem. Mindenesetre most már megvan – krónikus formában. És senki sem tudja, mit lehet tenni ellene.

A Lyme-kór elsősorban kullancsok által terjesztett betegség. Leggyakoribb kórokozója az amerikai kontinensen, a Borrelia burgdorferi baktérium 1982-ben került felfedezésre, tüneteit, beleértve a kullancsok általi terjedést is, azonban már a 19. század végén leírták. Európában a leggyakoribb kórokozók a Borrelia garinii és a Borrelia afzelii baktériumok. Csehországban évente körülbelül 4000 ember fertőződik meg.

A Lyme-kór tünetei és szövődményei

A borreliózist okozó baktériumok a spirocheta családba tartoznak – ezek hosszú, spirál alakú mikrobák, amelyek felületi fehérjéi folyamatosan változnak, ezért az immunrendszernek nehézséget okoz a felismerésük. Ezenkívül védő biofilm borítja őket. Így nagyon kicsi az esélye, hogy a szervezet önmagában leküzdje a fertőzést, és általában antibiotikumos kezelésre van szükség. Az immunrendszer reakciója azonban személyenként eltérő, és az adott személy genetikai felépítésétől függ.

A diagnózis azonban alapvető problémát jelent. Az akut fázis tipikus tünetei, azaz a harapás helye körül kialakuló vörös folt fehér közepével, esetleg láz és fáradtság, csak egy részüknél jelentkeznek. Körülbelül 40% az érintetteknek nincsenek ilyen tüneteik, és a betegség náluk egyből a második fázisba lép. Ez körülbelül 12 héttel a kullancscsípés után tör ki, és jellemzően ízületi fájdalmakkal és duzzanatokkal, izomfájdalmakkal jár, de előfordulhat idegbénulás vagy szívizomgyulladás is.

A fent említett tünetek általában legkésőbb három hónapon belül megszűnnek, majd hónapok vagy évek elteltével jelentkezik a harmadik fázis. Ebben a fázisban leggyakrabban a bőr, az ízületek, az agy és a gerincvelő, a szív és a szem gyulladása jelentkezik.

Ha a kezelés nem jár sikerrel

A teljes gyógyulás azonban néha akkor sem következik be, ha az antibiotikumos kezelést időben megkezdik. Gyakran előfordul, hogy a kezelés befejezése után is panaszkodnak olyan tünetekre, mint „agyi köd” és különböző más kognitív problémák, ízületi és izomfájdalmak, fáradtság stb. Ekkor azonban vérvizsgálataik már rendben vannak. Szakmai körökben ezt az állapotot PTLD (Post Treatment Lyme Disease) rövidítéssel jelölik, vagy „krónikus borreliózisnak” nevezik. Az érintettek száma nagyon magas: a borreliózisban szenvedők 10-20%-a. Nagyobb kockázatnak vannak kitéve azok, akik többször is átesnek a borreliózison.

Miért nem gyógyul meg a borreliózis egyes esetekben? Ennek több oka is lehet:

• Egyes antibiotikumok képtelenek megzavarni a baktériumok védő biofilmjét.
• Az a tény, hogy a baktériumok akkor is gyulladást okozhatnak, ha már elpusztultak.
• A legújabb kutatások kimutatták, hogy a baktériumok fragmensei is erősebb immunválaszt váltanak ki az agyban, mint az élő baktériumok.

Meg kell említeni, hogy a krónikus borreliózis számos tünetét élő baktériumok is kiválthatják. A spirocheta baktériumok ugyanis általában nagyon kicsik, ezért nemcsak az ízületekbe tudnak könnyen behatolni, hanem képesek átjutni a vér-agy gáton is, és így eljutni az agyszövetbe. Gyakran azonban éppen a baktériumok elhalt fragmensei okoznak későbbi problémákat, ami egyébként az oka annak, hogy ezekben az esetekben az antibiotikumok ismételt alkalmazása nem hatékony.

A géneket megváltoztató baktérium

A legújabb kutatások szerint a krónikus borreliózisnak jelentős epigenetikai háttere van. A kutatók az érintett személyek genomjában összesen 35 gént fedeztek fel, amelyek túlzottan expresszálódnak (azaz aktivitásuk jelentősen magasabb, mint kellene). Ezen gének többsége támogatja a gyulladásos folyamatokat a szervezetben. A krónikus borreliózisban szenvedő embereknek például magasabb a bizonyos gyulladásos citokinek (például IL-1ß és IL-8) szintje a szervezetükben.

Néhány említett gén emellett összefüggésbe hozható például az epilepsziával is, ami megmagyarázhatja, miért okoz a borreliózis neurológiai tüneteket.

Vérrögképződés

A borreliózis fertőzés valószínűleg egy másik módon is okozhat bizonyos krónikus tüneteket, mégpedig a vérrögképződés, vagyis a hiperkoaguláció révén. Ez egyébként számos vírusos és bakteriális fertőzés gyakori szövődménye (jellemző például a COVID-19 vírusra is). Egy tanulmányban például a kutatók alacsony szintű koagulációs markereket fedeztek fel a borreliózisban szenvedő betegek 80%-ánál. Egy másik tanulmány pedig a fertőzöttek 67%-ánál kimutatta a fibrinogén – a fibrin előállításához szükséges fehérje, amely vérrögöket képez – jelentősen magasabb vérkoncentrációját. Ez jelentősen rontja a kis vérkapillárisok átjárhatóságát és a szövetek oxigénellátását.

Hatása a hormonális rendszerre és a bél mikrobiomára

A borreliózis fertőzés negatív hatással lehet egyes belső elválasztású mirigyek működésére is. Gyakran előfordul például a pajzsmirigy működésének csökkenése, ami többek között fokozott fáradtsággal és romló immunitással jár. A Borrelia baktériumok fehérjéi antigén tulajdonságaikban nagyon hasonlítanak a pajzsmirigy működéséhez kapcsolódó egyes fehérjékhez, ami autoimmun gyulladást okozhat ebben a szervben.

A borreliózisra gyakran jellemző a mellékvese kimerülése is, ami viszont a kortikoszteroidok termelésének csökkenését, és így az gyulladásos folyamatokkal szembeni ellenálló képesség csökkenését eredményezi. Nőknél előfordulhat az ösztrogéntermelés csökkenése is, ami miatt néha menopauzára emlékeztető tünetek jelentkeznek (például hőhullámok).

A krónikus borreliózis tünetei nagyon hasonlítanak azokhoz, amelyeket a jelentősen zavart bélmikrobiómmal rendelkező betegek tapasztalnak, ami arra a gondolatra vezetett a tudósokat, hogy a borreliózis többek között a bélmikrobióm egyensúlyának zavarát is okozhatja. A kutatások valóban megerősítették ezt a feltételezést. A bélbaktériumok összetételének változása annyira jellegzetes, hogy a jövőben felhasználható lehet a borreliózis diagnosztizálására.

Mi segíthet?

A krónikus borreliózis fő problémája a magas gyulladásos folyamatok aránya, ezért fontos ezek visszaszorítására összpontosítani. Segíthet a vérrögök csökkentésére való összpontosítás is.

Nagyon fontos az étrend módosítása, különösen a gyulladáscsökkentő ételek (egyszerű cukrok, fehér liszt, élelmiszer-adalékanyagok, állati zsírok, szója- és kukoricaolaj…), és ellenkezőleg, az olyan gyulladáscsökkentő ételek hozzáadása, mint a gyümölcsök és zöldségek, minőségi zöld tea, olívaolaj, omega-3 telítetlen zsírsavak természetes forrásai, fermentált élelmiszerek stb. Kulcsfontosságú lehet a bélmikrobiom egyensúlyának támogatása is, különösen a oldható és oldhatatlan rostok, valamint a fermentált élelmiszerek megfelelő fogyasztása révén.

Fontos a alváshigiénia is. Az alváshiány ugyanis elősegíti a gyulladásos folyamatok kialakulását, és éppen a borreliózisban szenvedő betegeknél gyakran zavart az alvás.

Jelentős segítséget nyújthatnak egyes tápanyagok és gyógynövények étrend-kiegészítők formájában.

Japán křídlatka (resveratrol)

Ez az északkelet-ázsiai eredetű gyógynövény erős antibakteriális hatást fejt ki a borreliózis kórokozóira. Ezenkívül erős gyulladáscsökkentő hatása is van. Ennek egyik oka valószínűleg a magas resveratrol-tartalom (a křídlatka egyébként gyakran használatos alapanyag a resveratrol-tartalmú étrend-kiegészítők gyártásában). A resveratrol erős gyulladáscsökkentő és neuroprotektív hatással rendelkezik (azaz védi az idegsejteket a károsodástól), hasznos lehet a borreliózis kardiovaszkuláris tünetei ellen is, és bizonyítottan hatékony a spirochéták ellen is.

Baikal szilva

Ez a növény, amely különösen a hagyományos kínai orvoslásban népszerű, szintén hat a Borrelia baktériumokra, és erős gyulladáscsökkentő és idegvédő hatása van. Nagy előnye, hogy megzavarja a védő biofilmet, amely hozzájárul a baktériumok antibiotikumokkal szembeni rezisztenciájához. Ezért a borreliózis kezelésében nagyon célszerű antibiotikumokkal kombinálni. Krónikus borreliózis esetén különösen alkalmas neurológiai tünetek esetén, de enyhítheti az ízületek gyulladásait is.

Nattokináz

A japán natto szójaételben természetesen előforduló enzim kiemelkedik vérrögoldó képességével. Ezért hatékony lehet a borreliózisban szenvedő betegek hiperkoagulációjának leküzdésében. Ugyanakkor segíthet megzavarni a biofilm működését, amely védi a baktériumokat az immunrendszer és az antibiotikumos kezelés ellen (hasonlóan hat a szerrapeptáz enzim, amelynek értékesítése azonban jelenleg nem engedélyezett a Cseh Köztársaságban). Ezért itt is célszerű antibiotikumokkal együtt alkalmazni.

Kryptolepis

A Nyugat-Afrikából származó növény (lat. Cryptolepis sanquinolenta) a helyi természetes gyógyászatban például malária vagy tuberkulózis kezelésére használják, de egyes tanulmányok erős hatását igazolták a borreliózis kórokozóival szemben is.

Macskaköröm

Egy másik gyakran használt gyógynövény a borreliózis kezelésében (lat. Unicaria tomentosa). Gyulladáscsökkentő és idegvédő hatása van, és egyes tanulmányok antibakteriális hatását is igazolták a borreliózis kórokozóival szemben. Támogatja a DNS-javítást is.

D3-vitamin

Egyes kutatások arra utalnak, hogy a borreliózis egyfajta „D3-vitamin-rezisztenciát” okozhat. Konkrétan ez azt jelenti, hogy a fertőzés blokkolhatja a D3-vitamin és a megfelelő sejtreceptorok közötti interakciót, ezért a fertőzött embereknek jelentősen több esszenciális tápanyagra lehet szükségük a szervezet optimális működésének biztosításához. Ennek hiánya hozzájárulhat bizonyos, a borreliózissal kapcsolatos problémák kialakulásához, például ízületi gyulladásokhoz. A megerősítéshez azonban további kutatásokra van szükség.

Magnézium

A magnézium egy másik tápanyag, amelynek szintje a borreliózisban szenvedő betegeknél általában alacsonyabb, ami szintén hozzájárulhat számos probléma kialakulásához. Ezért célszerű pótolni.

Jód

Ez az ásványi anyag segít megzavarni a Borrelia baktériumok védő biofilmjét. A kezelés során ezért fontos, hogy étrendünkben elegendő mennyiségben szerepeljen.

Ginkgo biloba

Ez a növény ugyan nem hat a borreliózis kórokozójára, de jelentősen elősegíti a szövetek, beleértve az agy vérkeringését, és neuroprotektív hatása is van, ezért különösen hatékony a krónikus borreliózis neurológiai tüneteinek kezelésében.

Kurkumin

Erős gyulladáscsökkentő hatásának köszönhetően csökkentheti a krónikus borreliózisban jelentkező ízületi gyulladást és fájdalmat. Segíthet az agy gyulladásos folyamatainak elnyomásában, így megszüntetve az „agyi ködöt”, csökkentve a szívritmuszavarok előfordulását és elnyomva a pajzsmirigy gyulladását. Az akut borreliózis fázisában azonban nem szabad alkalmazni, mert csökkentheti a szervezet immunválaszának hatékonyságát.

EGCG

A fent említett resveratrolhoz hasonlóan a zöld tea epigallokatechin gallátja is az úgynevezett sirtuin aktivátorok közé tartozik, amelyek a mitokondriumok működését támogató enzimek. Többek között segíthet csökkenteni az agy és a gerincvelő gyulladását.

Omega-3

Használata hozzájárul a kognitív funkciók javulásához krónikus borreliózis esetén.

Astaxantin

Ez a karotinoid, amely természetesen előfordul például a lazacban vagy a garnélában, ugyan nem rendelkezik közvetlen antibakteriális hatással a borreliózis kórokozójával szemben, de kiemelkedő gyulladáscsökkentő és idegvédő hatása van, ráadásul képes átjutni a vér-agy gáton, és közvetlenül a agyszövetben hat. Ezért hatékony lehet a borreliózis neurológiai következményeinek kezelésében.

Probiotikumok

Tekintettel a betegség negatív hatására a bélmikrobiom egyensúlyára, a borreliózis esetén a probiotikumok szedése is hatékony lehet.