B1-vitamin

(tiamin)

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy a szokásos étrendben elegendő mennyiségben van jelen, és senki sem szenvedhet hiányában, de valójában számos olyan helyzet van, amikor érdemes a B1-vitamint a szokásos étrend mellett kiegészíteni. Az elsőként felfedezett vitamin elengedhetetlen agyunk és szívünk működéséhez, de hatékony segítője a gyulladás és a fájdalom elleni küzdelemnek is.

A B1-vitamin az úgynevezett esszenciális tápanyagok közé tartozik. Az állatok, beleértve az embert is, ellentétben a növényekkel, gombákkal és baktériumokkal, nem képesek előállítani a szervezetükben, ezért táplálkozásuk során kell bevinniük.

Az emberi szervezetben körülbelül 25-30 mg tiamin található, számos formában (pl. észterek, tiamindifoszfát és trifoszfát, adenozin-tiamin-difoszfát és mások). Mivel ez egy vízoldható vitamin, a szervezetben csak nagyon kis mennyiségben tárolódik, és az esetleges felesleg főként a vizelettel (kevésbé a széklettel és a verejtékkel) ürül ki. Ha étrendünkben nem fogyasztunk elegendő mennyiséget, 2-3 hét alatt hiányállapot alakul ki. (1)

A tiamin ajánlott napi adagja felnőtt nők számára 1,1 mg, férfiak számára 1,2 mg, ami a szokásos étrendből könnyen bevihető mennyiség (lásd táblázat). Terhes és szoptató nőknek napi 1,4 mg szükséges. A napi szükséglet azonban jelentősen megnő súlyos fertőzések, többszörös sérülések és műtétek esetén, amikor a szükséges B1-vitamin adag akár több mint százszorosára is emelkedhet – például egy 70 kg-os beteg esetében ilyen helyzetekben napi 100-300 mg lehet. (2-4)

Történelem

A B1-vitamin felfedezésének története 1889-ben kezdődik, és egybeesik a vitaminok felfedezésével. A 19. század végén a tudósok csak a makroelemeket, azaz a szénhidrátokat, fehérjéket és zsírokat ismerték, míg a mikroelemekről senki sem tudott semmit. A holland orvos, Christiaan Eijkman akkoriban a mai Indonézia területén kutatta a beri-beri nevű súlyos betegséget, amely már régóta ismert volt – először már i. e. 2600-ban írták le ókori kínai írásokban. A 19. század végén azonban előfordulása növekedni kezdett, különösen azokon a területeken, ahol az emberek nagy mennyiségben fogyasztottak ipari feldolgozáson átesett, csiszolt rizst. Amikor Eijkman elkezdte ezt a rizst csirkéknek adni, azt tapasztalta, hogy a csirkéknél a beriberihez hasonló tünetek jelentkeztek. Így egyértelművé vált, hogy a rizs csiszolásával eltávolítottak belőle valamit, ami hiányzott az embereknek és a madaraknak.

1906-ban az angol biokémikus Frederick Gowland Hopkins folytatta kutatásait, aki kísérleti állatokat etetett izolált fehérjék, szénhidrátok és zsírok keverékével. Megállapította, hogy ez a kombináció nem biztosítja az állatok tartós növekedését, ezért arra a következtetésre jutott, hogy a szokásos étrendnek még valami mást is tartalmaznia kell. Az ő elképzelése azonban csak öt évvel később tört át a tudományos körökben, a lengyel biokémikus Casimir Funknak köszönhetően. Ő fedezte fel az élelmiszerekben az aminok csoportjába tartozó anyagokat, amelyek kis mennyiségben szükségesek voltak az egészség megőrzéséhez. A „vitális” és „amin” szavak kombinációjából vitaminoknak nevezte el őket.

1913-ban az amerikai Elmer McCollum megállapította, hogy két alapvető vitamintípus létezik. Az elsőt, amely zsírban oldódik, „A-faktor”-nak nevezte, a másodikat, amely vízben oldódik, pedig „B-faktor”-nak. A következő fontos felfedezés, az első tiszta vitamin izolálása azonban csak 1926-ban történt. A holland Barend Jansen és Wilem Donath folytatták honfitársuk, Eijkman munkáját, és visszatértek a beriberi betegség kutatásához. A rizs csiszolásakor eltávolított részekből kristályos anyagot izoláltak, és amikor ezt a beriberi-ben szenvedő madaraknak adták, a betegség tünetei eltűntek. A felfedezett vegyületet, mint az első ismert „B-faktort”, később B1-vitaminnak, vagy tiaminnak nevezték el (mivel a molekulában az aminocsoport mellett kénatom is található).

A felfedezés rendkívüli visszhangot váltott ki a tudományos világban, ezért az 1930-as években nagy lendületet vett a vitaminok felfedezésére és szintézisére irányuló kutatás. 1936-ban a Merck laboratóriumában sikerült mesterségesen előállítani a B1-vitamint. Az eljárás nagyon bonyolult volt, 15 nehéz lépésből állt, de hamarosan a kapott anyagot elkezdték használni élelmiszerek, különösen kenyérliszt dúsítására. (5)

Előfordulás

A B1-vitamin legfontosabb forrásai az ember számára a teljes kiőrlésű gabonafélék, a hús (a legtöbbet a sertéshús tartalmazza), valamint a hüvelyesek és a diófélék. Ezzel szemben a fehér búzaliszt és a csiszolt rizs nagyon kevés B1-vitamint tartalmaz, és a gyümölcsök és zöldségek sem tartoznak a gazdag források közé. A szükséges tiamin egy része a bél mikrobiomában is keletkezik. (1)

A B1-vitamin tartalma egyes élelmiszerekben (1)

A B1-vitaminban gazdag élelmiszerek fogyasztása önmagában azonban nem elegendő. Vannak ugyanis bizonyos tényezők, amelyek vagy magukat a vitaminokat pusztítják el, vagy rontják azok felszívódását.

A gabonafélék esetében az ipari feldolgozás játszik szerepet. A B1-vitamin ugyanis nem egyenletesen oszlik el bennük – a legtöbb a korpa és a csíra tartalmazza, amelyek a malátázás, finomítás vagy csiszolás során általában eltávolításra kerülnek. Például a finomított fehér búzaliszt akár 80%-kal kevesebb tiamint tartalmaz, mint a teljes kiőrlésű liszt. A rizs esetében pedig, ha fehér rizst szeretnénk fogyasztani, akkor a parabolizáltat kellene előnyben részesítenünk – ez az ipari feldolgozás ugyanis kíméletesebb, mint a csiszolás.

Hogyan lehet elősegíteni a B1-vitamin bevitelét?

Ha a B1-vitamin bevitelét az étrendből szeretnénk biztosítani, fontos ismerni azokat a folyamatokat és tényezőket, amelyek csökkentik a vitamin tartalmát az élelmiszerekben, vagy zavarják annak felszívódását:

Konyhai feldolgozás

A B1-vitamin jelentős része megsemmisül a hőkezelés során. Például a hús esetében a veszteség a fajtától és a kulináris eljárástól függően 10–80% között mozog – a legtöbbet főzéskor veszítjük el, kevesebbet sütéskor és pirításkor. Ebben a tekintetben a legkedvezőtlenebb a rántott sütés, amely jelentősen csökkenti a húsban található víz elpárolgását, sajnos azonban a sütés egyébként a legkevésbé egészséges elkészítési mód, ezért nem ajánlható jó lelkiismerettel. A gabonafélék esetében a B1-vitamin főzés és sütés során is elveszik, azonban a veszteség például a rozsos kenyérnél jelentősen alacsonyabb, mint a búzakenyérnél. (1)

A tiamin vízben oldódik, ezért főzés vagy áztatás során jelentős része kiválik a vízbe. Ezért például a gabonafélék elkészítésekor célszerű olyan eljárásokat alkalmazni, amelyek során a vizet nem öntik ki. Érdekes, hogy a sütemények B1-vitamin-tartalma jelentősen csökken, ha sütőport használnak – akár több mint 50%-kal. A sütőpor ugyanis lúgos, és a tiamin lúgos környezetben instabil. A hőkezelés során a stabilitást általában növeli a keményítő, a fehérje és a fruktóz jelenléte, míg a glükóz csökkenti azt. (1)

Érdekesek a B1-vitamin stabilitásával kapcsolatos ismeretek a fokhagymában – ha a fokhagymát fogyasztás vagy hőkezelés előtt összetörjük (préseljük), az allicin tartalom reagál a tiaminnal, és zsíroldható alliltiamin vegyület keletkezik, amely nagyon jó felszívódással és magas stabilitással rendelkezik. (1)

Antihisztamin faktorok

Ha a tiaminbevitel növelésére törekszünk, kerülnünk kell azokat az élelmiszereket, amelyek úgynevezett antitiamin faktorokat tartalmaznak, vagyis olyan anyagokat, amelyek inaktiválják a B1-vitamint vagy blokkolják annak felszívódását. Ezek gyakori fogyasztása étellel vagy étrend-kiegészítőkkel együtt hiányhoz vezethet. Ide tartoznak például:

• nyers vagy erjesztett halak és rákfélék (hőkezelésük ezt a tulajdonságot megszünteti),
• kávé és tea (destruktív hatása részben korlátozza a B1-vitamin és a C-vitamin együttes fogyasztását, illetve a számos gyümölcs- és zöldségfajtában előforduló szerves savak együttes fogyasztását.
• Szárított gyümölcsök vagy kénvegyületekkel (főleg kén-dioxid és kénsavak) tartósított borok – ezek ugyanis lebontják a tiamint, és így annak jelentős veszteségét okozzák.
• Klórral kezelt víz – a főzéshez használt vízben maradó klór is lebontja a benne található B1-vitamint. (1)

A biológiai hasznosulást zavaró tényezők

A B1-vitamin ételekből való felszívódása az öregedés, egyes emésztési problémák és bizonyos genetikai rendellenességek hatására csökken. Magasabb szükségletük van az elhízásban szenvedő embereknek és a dohányosoknak, beleértve a passzív dohányosokat is. Problémát jelent az alkoholfogyasztás – a tiaminhiánytól az alkoholisták akár 80%-a is szenved. A diuretikumok szedése szintén fokozza a veszteséget. A B1-vitamin iránti igény növekedését bármilyen betegség okozta stressz is kiválthatja – egyes tanulmányok kimutatták, hogy kórházi kezelés alatt a hiány fokozódik, és különösen szepszis esetén nő jelentősen. (1, 10, 19)

A B1-vitamin funkciója a szervezetben

A tiamin és az abból származó vegyületek számos fontos szerepet játszanak az emberi szervezetben:

• Aktív formájában a TPP kofaktor (nem fehérje összetevő)ként szolgál a szénhidrátok, egyes aminosavak és zsírsavak anyagcseréjében részt vevő enzimek számára.
• Szükséges továbbá a nukleinsavak, zsírok, mielin (az idegrostokat borító, az idegimpulzusok továbbításához szükséges vegyület) és neurotranszmitterek szintéziséhez, valamint az antioxidáns védelemhez.
• A mitokondriumokban a sejtek energiaellátásában részt vevő néhány kulcsfontosságú enzim függ a tiamintól.

A B1-vitamin hiányának következményei

Ha a szervezetünkben tiaminhiány lép fel, számos folyamat zavarodik a sejtek szintjén: (1)

• Csökken az oxidatív anyagcsere, amelynek segítségével energiát nyerünk a makroelemekből.
• Megszűnik az adenozin-trifoszfát (ATP) termelődése, amely egy olyan vegyület, amelyet a sejtek energiaforrásként használnak. Sejtjeink ugyanis nem tudnak energiát közvetlenül a tápanyagokból nyerni, ezért mindegyiknek először biokémiai átalakuláson kell átesnie, amelynek során a felszabaduló energia az ATP kémiai kötéseibe kerül.
• A szervezet savtúltengése növekszik a tejsav, vagyis a laktát fokozott termelése miatt.
• Csökken egyes neurotranszmitterek, például az acetilkolin, a glutamát, az aszpartát és a GABA termelése, ami negatív hatással van az agy és az idegrendszer működésére.
• Rosszabbodik a nukleinsavak (DNS és RNS) és a glutation, amely fontos belső antioxidáns, termelődése.
• Zavarok keletkeznek a hem szintézisében – ez a molekula a vörösvérsejtek részét képezi, és lehetővé teszi az oxigén szállítását a vérben.

A B1-vitamin hiányára legérzékenyebbek azok a szervek, amelyek a sejtek energiaellátása szempontjából leginkább az oxidatív dekarboxilációval keletkező ATP-től függenek, vagyis az agy és a szív.

A tiamin szintjével kapcsolatos problémák

A B1-vitamin jelentős hiánya beri-beri betegséget okoz, amelynek két formája van: a száraz (idegrendszeri) formában neurológiai tünetek jelentkeznek, mint például érzékenységvesztés és végtaggyengeség, izomfájdalmak, csökkent kognitív teljesítmény, pszichés problémák, vagy akár bénulás is. A nedves (kardiális) forma kardiológiai tünetekkel jár (szívrendellenességek, amelyek abnormális EKG-val, ödémával, tachycardia-val, akár akut pangásos szívelégtelenséggel is járhatnak).

A beri-beri betegség nálunk nem fordul elő, inkább csak a világ nagyon szegény területein jelentkezik, de a B1-vitamin enyhe hiánya is negatív hatással lehet a szervezet működésére. Íme néhány terület, ahol negatív hatása lehet:

Mentális teljesítmény

Általánosságban elmondható, hogy az összes B-vitamin fogyasztása lassítja az életkorral járó kognitív funkciók romlását és csökkenti a demencia kockázatát. A B1-vitamin fogyasztásának és a kognitív teljesítmény közötti összefüggést elsősorban a 60 év feletti populációban igazolták, de a fiatalabb korosztályok sem szabad alábecsülniük annak jelentőségét. A tiamin fogyasztása segít megőrizni az idősebbek mentális egészségét, sőt javítja az Alzheimer-kórban szenvedők kognitív funkcióit is. Egyes tanulmányok a B1-vitamin fogyasztásának és az absztrakt gondolkodás képességének összefüggését is kimutatták. A tiamin fogyasztása szintén segít enyhíteni az agy gyulladásos folyamatait és oxidatív stresszét.  (7-9)

Egyes bizonyítékok szerint a B1-vitamin hiánya közvetlenül összefüggésbe hozható neurodegeneratív betegségek, például Alzheimer-, Parkinson- és Huntington-kór kialakulásával. Ennek oka többek között a tiamin szerepe a szénhidrátok anyagcseréjében lehet, mivel különösen az Alzheimer-kór kialakulásában fontos szerepet játszik az inzulinrezisztencia az agyban. (19)

Szív és erek

A szív- és érrendszeri betegségekben szenvedő embereknél a B1-vitamin hiánya gyakoribb, mint a többi népességnél – egyes tanulmányok például azt mutatják, hogy a szívelégtelenségben szenvedő betegek akár 90%-a is szenved ettől. Számos tanulmány azt is kimutatja, hogy a B1-vitamin fokozott bevitele segít csökkenteni a magas vérnyomás, az ischaemiás szívbetegség, a szívinfarktus és a kardiovaszkuláris betegségek miatti általános halálozás kockázatát. Ez az összefüggés különösen szembetűnő idősebb férfiak, túlsúlyos személyek, dohányosok és túlzott alkoholfogyasztók esetében. A tiamin szedése javíthatja a már kialakult ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegek állapotát is. Egyes tanulmányok pozitív hatást mutattak ki az artériák simaizomzatára is, ami alacsonyabb hajlamot jelent az érelmeszesedéses plakkok kialakulására. (10, 19)

Cukorbetegség

A B1-vitamin elengedhetetlen a szénhidrátok anyagcseréjéhez, ezért logikus, hogy szintje összefüggésbe hozható a cukorbetegség kockázatával. Ezért nem véletlen, hogy a 2-es típusú cukorbetegek plazmaszintje átlagosan 76%-kal alacsonyabb, mint az egészséges embereké! Az egyik tanulmány azt is kimutatta, hogy a tiamin hathetes szedése segít növelni az inzulintermelést és csökkenteni a vércukorszintet. A megfelelő bevitel csökkenti a cukorbetegek kardiovaszkuláris szövődményeinek kockázatát is. (10, 11, 19)

A szepszis kockázata

A szepszis egy súlyos állapot, amelyben a szervezet fontos szervei meghibásodnak a fertőzésre adott reakció következtében. Kiderült, hogy ha a szervezetben alacsony a B1-vitamin szintje, akkor nő a kockázata annak, hogy a beteg a szepszis következményeibe belehal. (11)

Depresszió és egyéb pszichés problémák

Az alacsony B1-vitamin szint növeli a depresszió kockázatát. Ugyanez vonatkozik a B2-, B3-, B6- és B12-vitaminokra is. Az egyik tanulmány azt is kimutatta, hogy a megnövekedett tiaminbevitel megfelelő azoknak a betegeknek, akik antidepresszánsok szedését kezdik el, mivel segít enyhíteni a tüneteket, amíg a gyógyszerek hatni kezdenek. A tiamin emellett hatékonyan megelőzi a hangulatzavarokat azoknál a személyeknél, akiknek magas a munkahelyi stressz szintje – a kutatások során a kedvező hatások 12 hét használat után jelentkeztek. (12-14)

A B1-vitamin hiánya azonban más pszichés problémáknál is gyakori – például bipoláris zavarban, skizofréniában és mentális anorexiában szenvedő embereknél is leírták. Szorongásos tünetekkel is összefüggésbe hozható. (19)

Migrén

A migrénes és más típusú fejfájásban szenvedő embereknek általában a B2-vitamin fokozott bevitelét javasolják, de úgy tűnik, hogy a „1-es” is hasznos lehet ebben a tekintetben. Használata például segít csökkenteni a migrénes rohamok gyakoriságát. (16, 17)

Gyulladás és fájdalom

A B1-vitamin erős gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik, amely elsősorban annak köszönhető, hogy csökkenti a gyulladásos citokinek termelődését. Ennek köszönhetően például segíthet csökkenteni az ízületi gyulladás okozta gyulladást, duzzanatot és fájdalmat. Különösen fiatal nőknél segít enyhíteni a menstruációs fájdalmakat és görcsöket is. Több tanulmány is kimutatta, hogy a B1-, B6- és B12-vitaminok fokozzák a fájdalomcsillapító gyógyszerek hatását. (18, 20)

B1-vitamin étrend-kiegészítőkben

Bár a B1-vitamin elegendő mennyiségben található az élelmiszerekben, néha hasznos lehet étrend-kiegészítőkhöz folyamodni. Ez nemcsak azokra az esetekre vonatkozik, amikor a szükséglet megnő (idősebb korban, betegségek, sérülések és műtétek után), hanem emésztési zavarok esetén is. Az élelmiszerekben a tiamin fehérjékhez kötődik, míg az étrend-kiegészítőkben többnyire szabad formában található, így a szervezet könnyebben és gyorsabban tudja hasznosítani. És melyik konkrét formát válasszuk?

Először is meg kell említeni, hogy gyakorlatilag lehetetlen bármilyen „természetes formát” fogyasztani. A tiamin ugyan számos természetes forrásban megtalálható, de csak nagyon kis mennyiségben. Értékesítésére élelmiszerekből gazdaságilag nem éri meg, és ugyanez vonatkozik a bioszintézisére is (pl. mikrobiális fermentáció). Az étrend-kiegészítőkben és dúsított élelmiszerekben ezért néhány kivételtől eltekintve kizárólag szintetikus B1-vitamin található.

A táplálékban található B1-vitamin nagy része foszforilált formában van jelen – ezek az állati eredetű élelmiszerekben teljesen dominálnak, a növényi eredetű élelmiszerekben pedig korlátozott mértékben szabad tiamin is található. A foszforilált formák a testünkben is dominálnak, de ez önmagában nem jelent semmit. Ezek a formák ugyanis először a belekben szabad tiaminná alakulnak át, és csak ezután szívódik fel a véráramba – részben specifikus transzporterek segítségével, részben pedig, ha nagyobb mennyiségben vesszük magunkhoz, passzívan átjut a bélfalon. A sejtek belsejében a tiamin foszforilált formává alakul, például TPP-vé. (1)

Az étrend-kiegészítőkben a B1-vitamin leggyakrabban három formában található meg:

Szabad tiamin

A tiszta, vízben oldódó tiamin formája található meg leggyakrabban az étrend-kiegészítőkben (néha helyette tiamin-hidrokloridot vagy tiamin-nitrátot is használnak, amelyek hasonló tulajdonságú anyagok). Ennek a formának a hátránya a kisebb biológiai hozzáférhetőség (6, 26).

Lipofil forma

Jelentősen jobb tulajdonságokkal rendelkeznek a lipofil (azaz zsíroban oldódó) tiamin-származékok. Elsőként 1950-ben mutatták be a fokhagyma kivonatból izolált alliltiamint (lásd fent), majd annak szerkezetének ismeretében hasonló szintetikus termékeket fejlesztettek ki. Ezek közül a táplálékkiegészítőkben leggyakrabban a benfotiamint használják, ritkábban a szulbutiamint és a fursulthiamint. (6)

A lipofil származékoknak több előnyük is van: könnyebben felszívódnak a bélben, stabilabbak (nem bomlanak le enzimek hatására), és főleg könnyebben jutnak be közvetlenül a sejtekbe. A sejtmembránok ugyanis zsíros anyagokból állnak, így a zsíroban oldódó anyagok közvetlenül átjuthatnak rajtuk, míg a vízben oldódó anyagokhoz speciális hordozókra van szükség. Ezért a lipofil tiaminformák jobban felszívódnak, mint a tiszta, vízben oldódó változat, ezért terápiás célokra is használják őket. (6)

Foszforilált (koenzim) formák

A táplálékkiegészítők másik lehetséges összetevője a fent említett foszforilált tiaminformák, amelyeket néha koenzimnek is neveznek (ez vonatkozik néhány más B-vitaminra is). Általában tiamin-difoszfátról van szó, amelyet tiamin-pirofoszfátnak vagy rövidítve TPP-nek is neveznek. Gyakran használnak tiamin-monofoszfátot vagy TMP-t is (egyes étrend-kiegészítők TPP- vagy TMP-kloridokat is tartalmaznak). (24, 26)

A koenzim formájú tiamin ugyan megegyezik a tiamin formájával, amely a emberi testben koenzimként (nem fehérje tartalmú enzimkomponensként) van jelen, de valójában használata egyáltalán nem előnyösebb, mint a tiszta tiamin fogyasztása. A legtöbb foszforilált származék ugyanis nem szívódik fel közvetlenül a belekben, hanem először tiaminná kell átalakulnia. Ezután szívódik fel a vérbe, hogy a sejtekben visszaalakulhasson foszforilált formává. Más szavakkal: a foszforilált forma nem kíméli meg a szervezetet a munkától, hanem éppen ellenkezőleg, még több munkát ad neki, mert egy további lépést jelent. Ráadásul, ha az embernek nincs elegendő enzime a bélben, amely képes a TPP-t tiaminra átalakítani (ez gyakran fordul elő például cukorbetegség, szívbetegségek, megemelkedett kortizolszint vagy hormonális fogamzásgátló szedése esetén), a táplálékkiegészítőből származó TPP egy része felhasználatlanul marad. Ha ehhez hozzávesszük azt a tényt, hogy a koenzim formák étrend-kiegészítőként drágábbak, mint a tiamin, akkor egyértelmű, hogy használatuknak nincs értelme. (24, 26)

Használat és ellenjavallatok

A tiamin tartalmú étrend-kiegészítők használata általában biztonságos, csak nagy adagok esetén fordulhatnak elő bizonyos mellékhatások, mint például hányinger, bőrirritáció és viszketés, izzadás vagy allergiás reakciók. Terhesség alatt is biztonságosak. A gyógyszerekkel való kombinációját illetően nincsenek ismert súlyos kölcsönhatások, és csak kevés közepesen erős kölcsönhatás – például egyes antibiotikumokkal (pl. azitromicin, eritromicin vagy roxitromicin). Használata torzíthatja egyes laboratóriumi vizsgálatok eredményeit, ezért ebben az esetben értesíteni kell az orvost. (21, 23)

Egyes gyógyszerek esetében viszont jelentős negatív hatást írtak le a tiamin szintjére vagy a szervezetben való felhasználhatóságára, ezért (a kezelőorvos konzultációja után) célszerű a B1-vitamin fogyasztását növelni ezek szedése mellett. Ilyen például: a furoszemid diuretikum, amely jelentősen növeli a B1-vitamin kiválasztását a vizelettel,

• a digoxin nevű szívgyógyszer, amely csökkenti a szívsejtek képességét a tiamin felszívására és felhasználására (különösen problémás a furosemid és a digoxin kombinációja),
• a fluorouracil nevű kemoterápiás szer, amely blokkolja a tiamin aktív formákká történő átalakulását. (24, 25)

Megfelelő kombinációk

A tiaminot célszerű más B-vitaminokkal kombinálni, mert egymás felszívódását és hasznosulását fokozzák – például a B1-vitamin elősegíti a B2-vitamin felszívódását. Ez a két vitamin nagyon hasznos lehet migrén esetén is, de ugyanez vonatkozik a B1 + B6 + B9 + B12 kombinációra is. Alkalmas kombináció még a magnéziummal is, amely elősegíti a tiamin biológiailag aktív formává történő átalakulását. Bizonyos problémák, például szepszis esetén a B1 és a C-vitamin kombinációja segít. (16, 17, 22, 27)