Alzheimer-kór: Van remény a javulásra

„És te ki vagy?” Ezt a mondatot hallani valamelyik szülőtől az egyik legszomorúbb dolog a világon. Az a személy, aki egész életében szeretett és gondoskodott rólad, hirtelen nem ismer fel. A bűnös egyértelmű: az Alzheimer-kór. Szerencsére az epigenetika területén elért új ismeretek nagy reményt adnak a betegség elleni küzdelemben.

Az AN a nyugati társadalomban a demencia leggyakoribb oka. A 65 éves korosztályban a lakosság 17%-át érinti, a 85 év felettiek körében azonban már 50%-ot. A kockázat így körülbelül ötévente megduplázódik, így az öregedés nyilvánvalóan a legnagyobb epigenetikai kockázatot jelenti. Az AN kialakulásának további kockázati tényezői azok a betegségek vagy viselkedésformák, amelyek maguk is epigenetikai háttérrel rendelkeznek – például a cukorbetegség, az elhízás, a depresszió, a mozgásszegény életmód vagy a dohányzás.

Az AN külsőleg jelentős memória- és szellemi képességek romlásával, agyi szinten pedig kétféle úgynevezett fehérjeaggregátum képződésével nyilvánul meg, amelyek károsítják az idegsejteket és zavarják azok működését. Az első típus az úgynevezett amiloid plakkok, amelyek egy amiloid-béta nevű fehérjéből állnak, a második típus pedig a neurofibrilláris csomók, vagyis spirális szálak, amelyek több fehérjéből állnak.

Epigenetika és az Alzheimer-kór

A gének felelősek az Alzheimer-kór (AK) kialakulásáért? Igen és nem. Kevés közvetlen genetikai összefüggést találtak, viszont számos olyan összefüggést igazoltak, amelyeket epigenetikusnak nevezünk. Ezek olyan kémiai reakciók, amelyek számos génünk aktivitását befolyásolják, és ezáltal elősegíthetik az AK kialakulását.

Az epigenetikai változások gyakorlatilag folyamatosan zajlanak a DNS-ünkben, főként életmódunk és a minket körülvevő környezet hatására. Idővel egyes gének teljesen kikapcsolódhatnak, mintha egyáltalán nem lennének a DNS-ben, mások viszont újra bekapcsolódhatnak, aktiválódhatnak. Néhány epigenetikus változás pozitív, például lehetővé teszi számunkra, hogy alkalmazkodjunk életünk különböző körülményeihez, de nagy részük negatív.

A negatív epigenetikus változások a DNS-ben általában az életkor előrehaladtával növekednek. Növekedésük sebességét ugyan jelentősen befolyásolhatjuk azzal, hogy egészségesen táplálkozunk, rendszeresen mozogunk, elkerüljük a környezet káros anyagainak hatását, és akár epigenetikus hatással rendelkező étrend-kiegészítőket is szedünk, de ezt a folyamatot teljesen megállítani nem tudjuk. Ez is az oka annak, hogy az életkor előrehaladtával egyre több betegség gyötör minket. Különösen azok, amelyeket civilizációs betegségeknek nevezünk (szív- és érrendszeri betegségek, rák, cukorbetegség, de az ízületi gyulladás is), jelentős mértékben epigenetikai alapúak. Ugyanez vonatkozik az Alzheimer-kórra is.

A legtöbb, AN-ben szenvedő személyeket vizsgáló tanulmány kimutatta, hogy náluk fokozott mértékben jelentkezik két epigenetikai reakció: a gének metilációja és a hisztonok deacetilációja. Mindkettő kikapcsolja a géneket (vagy csökkenti azok aktivitását), és ezáltal jelentősen csökkenti genetikai információnk plaszticitását. Megerősítést nyertek bizonyos enzimek mutációi is, amelyek részt vesznek az epigenetikai folyamatokban. Ennek következménye az AN kialakulásához vezető neurodegeneratív folyamatok.

Az idegrendszer ugyanis nagyon összetett és specializált. Milliók sejtjei különböző struktúrákban vannak elrendezve, jellegzetes epigenetikai profilokkal, amelyek szorosan kapcsolódnak a különböző funkciókhoz. Az agy és az idegrendszer működését tehát nem csak genetikailag irányítják, hanem az egyes gének leolvasását befolyásoló epigenetikai profilok is kulcsszerepet játszanak. Ezért az idegrendszer nagyon érzékeny minden epigenetikai hatással bíró jelenségre.

Meg kell jegyezni, hogy az AN epigenetikai hátterének kutatása még csak a kezdeti szakaszban van, és egy része eddig csak állat- és szövetmodelleken történt, de az eredmények nagyon ígéretesek.

Mit tehetünk tehát magunk és szeretteink érdekében az Alzheimer-kór megelőzése és kezelése terén?

Környezet

Számos kutatás arra utal, hogy az AN kialakulásának kockázatát jelentősen növelheti bizonyos környezeti toxinok hatása. Ez vonatkozik például az ólomra, amely lerakódik az agykéregben és a hippokampuszban (azaz az intellektusért és a memóriáért felelős részekben), ott károsítja az agysejteket és megváltoztatja az epigenetikai profilokat (különösen a DNS metilációját). Az AN kockázatát idősebb korban még a gyermekkorban való ólomnak való kitettség is növelheti.

További káros nehézfémek az arzén, az alumínium és a kadmium. Az AN kockázatában azonban bizonyíthatóan szerepet játszanak a közlekedésből származó kibocsátások is, különösen a nitrogén-oxidok és a finom porrészecskék (https://www.epivyziva.cz/skodliviny-z-dopravy-zvysuji-riziko-alzheimerovy-choroby).

Táplálkozás

A táplálkozás az egyik legjelentősebb epigenetikai tényező, ezért valószínűleg nem elhanyagolható szerepet játszik az Alzheimer-kór kialakulásában is. Viszonylag jelentős hatással van erre a táplálkozásban található túlzott szénhidrát-tartalom, amely az úgynevezett inzulinrezisztencia kialakulásához vezet. Ez a állapot főként a II. típusú cukorbetegségre jellemző – a hasnyálmirigy elegendő inzulint termel, de a szövetek elveszítik az inzulin iránti érzékenységüket, ami a vércukorszint emelkedéséhez vezet. Ez epigenetikus úton fokozza a gyulladásos folyamatokat a szervezetben, és negatívan befolyásolja számos betegség kockázatát – a cukorbetegség mellett az elhízást, a szív- és érrendszeri betegségeket, valamint az AN-t is.

Amikor ugyanis a vércukorszint emelkedik, annak agyba jutása is növekszik. Ugyanez azonban nem vonatkozik az inzulin agyszövetbe jutására, amelynek mennyisége inzulinrezisztencia esetén éppen ellenkezőleg, csökken. Az agysejtek így nem tudják felhasználni a hozzájuk jutó glükózt, hanem táplálkozási hiányban szenvednek, és károsodnak. A legérzékenyebbek a hippokampusz sejtjei, amely az agy memóriáért felelős része.

Az étrend szénhidrát-tartalmának csökkentése (különösen a magas glikémiás indexű szénhidrátoké) ezért az AN megelőzésében és kezelésében az első lépésnek kell lennie. Pozitív hatással van az összes kalóriabevitel korlátozása is, csakúgy, mint az alkohol fogyasztásának csökkentése, amely általában számos negatív epigenetikai változást okoz.

Ezzel szemben számos növényi és állati eredetű élelmiszer tartalmaz epigenetikus hatással rendelkező összetevőket, amelyek pozitív epigenetikus hatást gyakorolnak, és ezáltal csökkentik az AN kockázatát. A kutatások közül megemlíthető például az a tanulmány, amely a MIND Diet (azaz az elme diétája) nevű étrend hatását vizsgálta – ez a kalóriabevitel korlátozásán és összesen 15 étrendi összetevő, például zöldségek (különösen a zöld levelesek), hal, baromfi, olívaolaj, vörösbor, dió, hüvelyesek és bogyós gyümölcsök fogyasztását. Az úgynevezett MIND-pontszám (azaz az arány, amellyel a vizsgált személy étrendje megfelel az étrendi rendszer elveinek) közvetlenül összefüggött az AN kockázatával.

Mozgás

A rendszeres testmozgás, különösen az állóképességet fejlesztő (gyaloglás, úszás, kerékpározás, futás…) általában nagyon hatékonyan megelőzi a kognitív képességek hanyatlását idős korban – a sportoló idősek szellemi képességei jelentősen jobbak, mint társaiké. Ugyanakkor az AN megelőzésében is nagyon hatékony. Egyrészt közvetlen epigenetikai hatása van (főleg a DNS metilációs mintáira hat), másrészt pozitív hatással van a glükóz metabolizmusára (főleg a hippocampus területén), amelynek zavarai szerepet játszanak az AN kialakulásában.

A mozgás kedvező hatása a tanulmányok során azoknál volt észlelhető, akik legalább 68 percet töltöttek hetente állóképességi tevékenységekkel. Az intenzitásnak nem kell különösebben magasnak lennie – egy átlagos ember számára (tehát nem például annak, aki veterán korában is versenyszerűen sportol) a gyors séta szintű terhelés bőven elegendő. Az intenzívebb tevékenységek előnye csak minimálisan nagyobb.

Étrend-kiegészítők

Mint már említettük, számos élelmiszer tartalmaz epigenetikus hatással rendelkező összetevőket, amelyek nagyon hasznosak lehetnek az Alzheimer-kór megelőzésében és kezelésében. Ha magas koncentrációban fogyasztjuk őket, azaz étrend-kiegészítők formájában, hatásaik ebben a tekintetben valóban jelentősek lehetnek.

B-vitaminok – segítenek szabályozni a szervezetben a homocisztein szintjét, amely negatív epigenetikai reakciókat okozhat az AN-nel kapcsolatban. Különösen fontos szerepet játszanak a B12-vitamin és a folsav.

D3-vitamin – bizonyított, hogy megfelelő bevitelével az embereknél csökken az AN kockázata. Az epigenetikus mechanizmusok még nem lettek leírva, de mivel ez a vitamin jelentős epigenetikus hatásokkal rendelkezik, azok létezése nagyon valószínű.

Omega-3 – ezek a telítetlen zsírsavak általában csökkentik a kognitív képességek hanyatlását idős korban. Úgy tűnik, hogy jelentős epigenetikus hatással is rendelkeznek, amely befolyásolhatja az AN kialakulását és lefolyását. Csökkentik például a hisztondeacetiláz nevű enzimek koncentrációját, amelyek részt vesznek a hisztonok deacetilációjának epigenetikai reakciójában (amely, mint már említettük, csökkenti a fontos gének aktivitását és hozzájárul az AN kialakulásához). Itt egy hat hónapos kúra ígéretes hatást mutatott.

Kurkumin piperinnel kombinálva – megakadályozza a béta-amiloid plakkokat és neurofibrilláris csomókat képező fehérjék összecsapzódását, valamint csökkenti a hisztondeacetilázok szintjét.

A-vitamin –a retininsav hiánya, amely a béta-karotinnal és a retinollal együtt az A-vitamin komplex részét képezi, csökkenti számos fontos gén metilációját, amelyek az AN kialakulásához kapcsolódhatnak.

Kvercetin – támogatja az idegrendszer neuroplaszticitását növelő mechanizmusokat.

Baikal szilva – a hagyományos kínai orvoslás egyik alapvető gyógynövénye, amely neuroprotektív hatással bír és javítja a memóriát.

E-vitamin – étrenddel történő fokozott bevitelével csökkenti az AN kockázatát.

EGCG – csökkenti a béta-amiloid plakkok képződését, védi és segít helyreállítani a hipokampusz és az agykéreg sejtjeinek mitokondriumait.

Resveratrol – jelentős neuroprotektív hatással rendelkezik (azaz védi az idegsejteket a károsodástól), stabilizálja a béta-amiloid 40 szintjét, javítja az agy vérellátását, a hosszú távú memóriát és a hippocampus működését.