Veszélyes fluor: síviaszokban és teflon serpenyőkben is megtalálható

Síel? És mivel ken? Ha még mindig fluoros síolajokat használ, ideje abbahagyni. Nemcsak a hegyi természetet veszélyezteti, hanem a saját egészségét is. Az úgynevezett per- és polifluorált anyagok azonban nem csak a síviaszokban találhatók meg, hanem mindenhol körülöttünk. Bejutnak a testünkbe, ahol hosszú évekig maradnak és károsítanak.

A sportrajongóknak nem kerülhette el a figyelmét az idei tél elején a fluorid tartalmú viaszok tiltásáról szóló vita a síversenyeken. Sokan feltehetően feltették maguknak a kérdést: „Van értelme egyáltalán ilyesmit betiltani? Nem csak egy újabb kitaláció a zöld aktivistáktól, amelynek végül semmi hatása nem lesz?”

A válasz egyértelmű: van értelme. És nagy is. A viaszok csak az első lépés, mert a jövőben elengedhetetlen lesz ezeknek az rendkívül veszélyes anyagoknak a teljes betiltása. Sok közülük ugyanis az úgynevezett örökös vegyi anyagok közé tartozik, amelyek a természetben gyakorlatilag nem bomlanak le, és nemcsak a talajban és a vízben halmozódnak fel, hanem a növények és állatok testében is – beleértve a miénket is.

A per- és polifluorált anyagok mindenhol körülöttünk megtalálhatók. Biztosan vannak ilyen források otthon is – például teflon serpenyőkben, vízálló ruhákban Gore-Tex típusú membránokkal, élelmiszer-csomagolásokban, tömítőanyagokban… Néhány közülük, például a perfluoroktánsav, bizonyított toxicitása és rákkeltő hatása miatt már betiltották (kis kivételekkel), sajnos azonban a fluorot tartalmazó helyettesítőik valószínűleg nem kedvezőbbek az emberi testre és általában a természetre nézve.

Elhallgatjuk, eltitkoljuk

Riasztó, hogy a fluorozott anyagok toxikus hatásairól már évtizedek óta tudnak, de elsősorban a nagy ipari óriásoknak köszönhetően ezeket az ismereteket sokáig bagatellizálták.

Az első tanulmány, amely a polietilén-tetrafluorid, vagyis a teflon nevű anyag toxicitásával foglalkozott, már 1959-ben készült. Akkoriban ez az anyag szennyezte a cigaretták gyártása során a dohányt, és a cigarettázás után az emberek influenzaszerű tüneteket tapasztaltak. A későbbi tanulmány kimutatta, hogy a 300 °C-ra hevített teflon halálos a patkányok számára. A legtöbb tudós azonban megkérdőjelezte az eredményeket. Sajnos ez messze nem volt az utolsó eset. A tudományos ismeretek figyelmen kívül hagyásának legrosszabb következményei még csak ezután következtek be.

1973-at írunk. Abban az időben, amikor szinte észrevétlenül publikáltak egy tanulmányt, amely kimutatta, hogy a teflon felmelegítve halálos a fürjekre, a Nyugat-Virginiában székhellyel rendelkező, teflont gyártó DuPont cég orvosa aggasztó dolgot vett észre: Az alkalmazottaknál gyanúsan gyakran fordul elő a májenzimek emelkedett értéke. A vezetésnek ez természetesen nem tetszik, ezért kicsit meghamisítják a számokat, és a cég belső jelentése végül azt állapítja meg, hogy nincs bizonyíték egészségügyi problémákra. Nem mintha a vállalat semmit sem tett volna. Sőt, laboratóriumot alapít és finanszíroz, amely megerősíti, amitől a vállalat tart: a teflon mérgező az állatokra. A kutatási jelentéseket azonban „felülről” utasításra bizalmasnak minősítik, és nem kerülnek nyilvánosságra. Még egy nagyon aggasztó esemény sem változtatott alapvetően a helyzeten: két alkalmazottnak fejlődési rendellenességekkel születtek a gyermekei. Ezután ugyan betiltották a termékeny korú nők számára a munkát bizonyos munkahelyeken, de a döntést csak megelőző intézkedésként mutatták be.

1980-ban jelentősen megnövekedett fluorvegyületek szintjét mutatták ki a DuPont tulajdonában lévő 3M gyár alkalmazottainak vérében, de még most is az a vélemény dominál, hogy „igen, több van a vérükben, de ez nincs káros hatással az egészségükre”.

Az 1980-as évektől kezdve ugyan egyre több állatkísérletekből származó tanulmány jelenik meg, amelyek azt mutatják, hogy a per- és polifluorozott anyagok például visszafordíthatatlan májkárosodást, DNS-károsodást, lipidanyagcsere-zavarokat vagy megnövekedett daganatok előfordulását okozhatják, de az eredményeket továbbra is bagatellizálják, és semmi nem történik.

Az 1990-es évek folyamán azonban a DuPont környékén élő emberek egyre inkább észreveszik, hogy valami furcsa dolog történik. Gyanúsan sokan közülük rákos megbetegedésekben, pajzsmirigy rendellenességekben és egyéb problémákban szenvednek, és háziállatok is elhullnak. A gyanú ismét a gyárra terelődik, de nem található olyan ügyvéd, aki szembeszállna a hatalmas óriáscéggel. Csak 2000-ben derül ki, hogy a DuPont Nyugat-Virginia hatalmas területén fokozatosan szennyezte a talajvizet perfluoroktánsavval – egy veszélyes anyaggal, amely a rákkeltő anyagok közé tartozik. A szennyezett vizet rendszeresen körülbelül 70 000 ember fogyasztotta. Szerencsére ezt már nem sikerült eltitkolni.

Évekkel később újra elindult egy tanulmány, amely a perfluoroktánsavnak kitett DuPont-munkásokra összpontosított. Ez sem végződött jól a vállalat számára. A munkásoknál például kétszer magasabb halálozási arányt regisztráltak a cukorbetegséggel kapcsolatos szövődmények, a veserák és a hólyagrák, valamint a szív- és érrendszeri betegségek előfordulása miatt. Kezdenek beszélni a per- és polifluorozott anyagok betiltásáról, de ez csak beszéd marad. Ez néhány kivételtől eltekintve a mai napig így van.

Miért is ártalmasak számunkra?

„A per- és polifluorált anyagok az emberiség által valaha előállított legsúlyosabb szennyező anyagok közé tartoznak” – magyarázza prof. RNDr. Tomáš Cajthaml, Ph.D., DSc. a Károly Egyetem Természettudományi Karának Környezetvédelmi Intézetéből. „Jelentős környezeti és egészségügyi veszélyt jelentenek, mert a környezetben gyakorlatilag nem bomlanak le. Kémiai kötéseik ugyanis nagyon szilárdak – az egyetlen lehetőség a megsemmisítésükre a kontrollált égetés ezer fok feletti hőmérsékleten. Ez is az egyik oka annak, hogy az ilyen anyagokat tartalmazó termékek olyan népszerűek, mert nagyon ellenállóak. Ezenkívül egyedülálló tulajdonságokkal rendelkeznek – például víztaszítóak és olajállóak, ezért használják őket például outdoor ruházati cikkekben és gyermekruházatban.  De használják őket papír élelmiszer-csomagolások impregnálására is, megtalálhatók a teflon edényekben, amelyekből bizonyíthatóan kiválnak, vagy például sütőpapírban. Az EU döntése szerint a jövőben az élelmiszer-csomagolások nem tartalmazhatnak ilyen anyagokat, de jelenleg még mindig tartalmaznak, és ráadásul nincs lehetőségünk ezt ellenőrizni – figyelmeztet.

„Néhány ilyen anyagot már betiltottak bizonyított toxicitásuk és rákkeltő hatásuk miatt, de ez eddig csak ahhoz vezetett, hogy más, nagyon hasonló anyagokkal helyettesítették őket” – folytatja Cajthaml professzor. „És amikor bármelyik ilyen helyettesítőt tesztelték, kiderült, hogy az is mérgező. Pedig léteznek nem mérgező helyettesítők, csak akarnunk kellene őket. Ráadásul ezek az anyagok felhalmozódnak a természetben, így ma már mindenhol megtalálhatók a bolygón, minden óceánban, minden kontinensen. Felhalmozódnak az élelmiszerláncban is, és az ember, mint a lánc csúcsa, valószínűleg a legtöbbet tartalmazza magában.”

Megváltoztatják a sejtekben zajló folyamatokat és génjeinket

És hogyan károsítják ezek az anyagok a testet? Cajthaml professzor szerint a probléma elsősorban az, hogy elpusztíthatatlanok, és közvetlenül a sejtek szintjén károsítanak. Emellett gyakorlatilag minden sejtfolyamatra hatással vannak.

„Ezeknek az anyagoknak érdekes tulajdonságuk van: nagyon jól kötődnek a fehérjékhez” – magyarázza. „De az összes sejtfolyamatot éppen a fehérjék irányítják, legyenek azok enzimek vagy más szabályozó anyagok. És amikor a perfluorált vegyület kötődik az enzimhez, akkor vagy inaktiválja azt, vagy legalábbis megváltoztatja annak tulajdonságait. Ez sejtdiszbalanszhoz vezet, ami gyakorlatilag bármilyen formában megnyilvánulhat. Ezért ezeknek az anyagoknak a toxicitása rendkívül sokféle formában nyilvánul meg, és mechanizmusaik még nem teljesen ismertek. Például tudjuk, hogy a sejtekben jelentősen növelik az oxidatív stressz mértékét. De nem tudjuk, hogy ez például azért van-e, mert megzavarják a membránokat és károsítják a mitokondriumokat, vagy azért, mert megzavarják belső védelmi mechanizmusainkat az oxidatív stressz ellen.”

Az első bizonyítékok arra is utalnak, hogy a perfluorált anyagok, különösen a perfluoroktánsav, képesek befolyásolni az epigenetikai reakciókat a szervezetben, és ezáltal bizonyos gének aktivitását a DNS-ben. Negatív változásokat a gének metilációjában például újszülötteknél találtak, akiknek anyjuk szervezetében megemelkedett volt ennek az anyagnak a szintje. Náluk többek között a PTBP1 gén volt érintett, amely összefüggésbe hozható a rákos megbetegedések kialakulásával a későbbi életben, és valószínűleg a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásával is.

Más tanulmányok például kimutatták, hogy a perfluoroktánsav és más perfluorált anyagok negatív epigenetikai hatásai a lipidanyagcsere szabályozásának zavarához, fokozott zsírlerakódáshoz és a fibrózis és a veserák kockázatának növekedéséhez vezethetnek. Az ezen anyagok epigenetikai hatásainak vizsgálata azonban még csak kezdeti stádiumban van, így itt is pontosabb információkra kell várnunk.

Viaszok már csak fluor nélkül!

De térjünk vissza a síviaszokhoz. Ezekben a fluorozott szénhidrogéneket éppen magas víztaszító képességük miatt használják, ami a síléceknek a kenés után kiváló csúszási tulajdonságokat biztosít.

Cajthaml professzor szerint a síviaszok csak kis százalékban, körülbelül 1-2 százalékban járulnak hozzá a per- és polifluorált anyagok okozta globális szennyezéshez. Ezért feltételezi, hogy sokan bagatellizálni fogják a tilalom jelentőségét, de hozzáteszi, hogy ez nagyon fontos. Ugyanis ez a szennyezés a legszigorúbban védett hegyvidéki területeken, ritka élőhelyeken történik.

A síviaszok problémájának lebecsülésével szemben figyelmeztet Jaroslav Semerád, Ph.D. is, a Cseh Tudományos Akadémia Mikrobiológiai Intézetének munkatársa, aki éppen a hegyvidéki területek fluorozott anyagokkal való szennyeződésével foglalkozik.

„A sífutópályákon magas koncentrációjú vegyi anyagokat mértünk, amelyek gyakran meghaladják a szennyvíztisztító telepeken mért koncentrációkat is” – mondja Dr. Semerád. „A leginkább szennyezettek természetesen a forgalmas sípályák, kereszteződések és stadionok. Ugyanakkor a síviaszokban számos örökös vegyi anyagot is találtunk, köztük a rákkeltő perfluoroktánsavat” – teszi hozzá, hozzátéve, hogy azoknál az embereknél, akik gyakran használnak síviaszokat, megnövekedett perfluorált anyagok koncentrációját mutatták ki a vérben.

Mi a teendő?

Ami a fluorid tartalmú síviaszokat illeti, a megoldás egyszerű: bár a tilalom egyelőre csak a profi síelőkre vonatkozik, mi is azonnal abba kellene hagynunk a használatukat. Ezzel védjük a természetet és magunkat is. Például a legismertebb viaszgyártó, a SWIX már nem kínál fluorid tartalmú viaszokat, és a márka képviselői szerint a szabadidős síelők által használt HF és LF kategóriájú fluoridmentes viaszok teljesen hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek. Teljes értékű alternatívák a 100%-ban fluorokarbonból készült gyorsítókra egyelőre nincsenek, de intenzíven dolgoznak rajtuk.

Ami a többi veszélyes polifluor- és perfluorvegyület-forrást illeti, sajnos itt már korlátozottak a lehetőségeink. Itt ugyanis az érvényes, amit nemréga mikroműanyagokról szóló cikkünkben említettünk: korlátozhatjuk az ilyen anyagokat tartalmazó tárgyak használatát, de teljesen elkerülni nem tudjuk őket, mert egyszerűen mindenhol jelen vannak. Így csak a testünk általános ellenálló képességét növelhetjük a negatív hatásaikkal szemben, azaz egészséges életmódot kell folytatnunk, és adott esetben epigenetikus hatással rendelkező étrend-kiegészítőkre is támaszkodhatunk. Természetesen továbbadhatjuk ezeket az információkat, hogy nyomás alakuljon ki, amely a közeljövőben a per- és polifluorozott anyagok teljes betiltásához vezethet. Reméljük, hogy ez minél hamarabb bekövetkezik!