A stresszel kapcsolatos 6 leggyakoribb tévhit

Úgy tűnhet, hogy semmi komoly nem történik – manapság szinte mindenki szenved stressztől. De éppen a stressz tartozik azok közé a hatások közé, amelyek alapvetően befolyásolják a DNS-ünket érintő epigenetikai mechanizmusokat, és ezáltal egészségünket és lelki jólétünket is. Milyen mítoszok vannak a stresszről, és hogyan lehet hatékonyan védekezni ellene?

1. mítosz: A stressz jön, a stressz megy

Nem igaz, hogy a stressz csak akkor hat ránk negatívan, amikor érezzük. Éppen ellenkezőleg, a testünkben DNS-szintű változásokat idéz elő, amelyek közül sok akkor is megmarad, amikor a stresszes időszak már elmúlt. Ezek az úgynevezett epigenetikai változások, különösen a gének metilációja és a hisztonok módosulása, amelyek megváltoztatják az egyes gének aktivitását a DNS-ben, és akár teljesen kikapcsolhatják, vagy éppen ellenkezőleg, bekapcsolhatják őket. Pontosan ezek a változások járulhatnak hozzá bizonyos betegségek kialakulásához.

2. mítosz: Stress nélkül nincs teljesítmény

Egyrészt igaz, hogy a közeledő határidő miatti stressz emberfeletti teljesítményre képes ösztönözni az embert. Néhány nappal a munka leadása előtt hirtelen megnő a figyelem, a kreativitás és a motiváció. De van különbség aközött, hogy az ember legfeljebb havonta egyszer él át ilyen fellendülést, és aközött, hogy gyakorlatilag folyamatosan munkahelyi stresszt él át. A kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy a krónikus munkahelyi stressz csökkenti a motivációt és a munkateljesítményt, és növeli a kiégés kockázatát.

3. mítosz: Ha én meg tudom csinálni, neked is meg kell tudnod

„Az isten szerelmére, tényleg összeomlasz egy ilyen apróság miatt?” Hasonló mondatokat gyakran hallanak azok az emberek, akik alacsony stressztűrő képességgel rendelkeznek. A stresszterhelés iránti ellenálló képesség azonban nagyon egyéni dolog, és alapjai gyakran már kora gyermekkorban megalapozódnak.

Áttörést hozott a kérdés kutatásában az úgynevezett nyalogatási kísérlet. A kutatók friss patkányanyákat két csoportra osztottak: az elsőben azok a nőstények voltak, akik gyakran és intenzíven nyalogatták utódaikat, ami a emlősöknél az anyai szeretet és törődés fő megnyilvánulása, a második csoportban pedig azok az anyák voltak, akik kevésbé foglalkoztak ezzel a tevékenységgel. Amikor később megvizsgálták a kölyköket, kiderült, hogy azok, akiket kevesebbet nyaltak, jelentősen alacsonyabb stressztűrő képességgel rendelkeztek. Ennek oka a génjeikben rejlett – az anyai szeretet hiánya ugyanis eltérő metilációs mintázatokban nyilvánult meg a DNS-ükben.

Nálunk természetesen hasonlóan működik ez, ami egyébként megmagyarázza, miért vannak olyan emberek, akik gyermekkorukban érzelmi nélkülözést szenvedtek, akár a szülői szeretet hiánya, akár a közösségből való kirekesztés miatt, sokkal hajlamosabbak a depresszióra, szorongásra, függőségekre, de a szív- és érrendszeri betegségekre is.

4. mítosz: A hozzáállás és a motiváció nem számít

Egyes kutatások éppen ellenkezőleg, azt mutatják, hogy nagyon is számít, hogy passzív „áldozatai” vagyunk-e a stressznek, vagy éppen ellenkezőleg, önként vállaljuk azt. Tipikus példa erre a sportedzés. A magas intenzitású terhelés egyrészt tipikus példája a stresszt kiváltó ingereknek, de ha önként és egyértelmű motivációval vállaljuk, akkor más típusú stresszt kiváltó ingerekkel ellentétben nem okoz negatív változásokat a hisztonok módosulásában.

5. mítosz: Ahhoz, hogy a stressz káros legyen, hosszú ideig kell hatnia

Nem feltétlenül. Például patkányokon végzett kísérletek kimutatták, hogy a hisztonok módosításában bekövetkező változások 30 perc és 2 óra között érik el csúcspontjukat az akut stressz hatása után.

6. mítosz: Az alkohol enyhíti a tüneteket

Igaz, hogy ha az ember iszik pár pohárral, a problémák hirtelen távolabbinak tűnnek. Valójában azonban az alkohol egyáltalán nem enyhíti a stresszt. Éppen ellenkezőleg, problémákat okozunk magunknak, mert a stressz és az alkohol negatív egészségügyi hatásainak kombinációja komoly károkat okozhat a szervezetben. Ha ráadásul megszokjuk, hogy minden stresszhelyzetben alkoholt fogyasztunk, csökken a képességünk, hogy természetes mechanizmusokkal megbirkózzunk a stresszel.

A marihuána sem segít – közvetlenül a fogyasztás után ugyan eltűnnek a stressz tünetei, de a hatása elmúlása után fokozott szorongás jelentkezik. A stimulánsok sem jó választás, amelyekhez az emberek gyakran nyúlnak, amikor meg kell birkózniuk a munkaterheléssel – a függőség kialakulásának magas kockázata mellett itt is csökken a szervezet természetes stresszkezelő képessége.

Akkor mi segíthet?

A stressz kezelésében viszonylag hatékony segítséget jelent a rendszeres testmozgás. Bár nem igaz a gyakran hangoztatott állítás, hogy a testmozgás során endorfinok szabadulnak fel, az agyban azonban egy norepinefrin nevű anyag termelődik, amely segít ennek a szervnek a stressz kezelésében. Megfelelő intenzitású fizikai terhelés mellett csökken a kortizol és az adrenalin stresszhormonok termelése, javul a mentális teljesítmény és a memória.

Nagyon hatékony a rendszeres meditáció is, amely pontosan a stresszel ellentétes mechanizmusokkal hat: megnyugtat, relaxációt idéz elő, csökkenti a stressz hormonok szintjét és segít enyhíteni a stressz negatív hatásait a testre.

Természetes segítséget a fokozott stressz időszakokban az úgynevezett adaptogének, vagyis olyan anyagok nyújtanak, amelyek növelik a stresszzel szembeni természetes ellenállóképességet. Megfelelő választás például a rhodiola, amely a stresszcsökkentő hatása mellett növeli a mentális és fizikai teljesítményt, antidepresszáns hatással bír és harmonizálja a hormonális rendszert (további információk: https://www.epivyziva.cz/rozchodnice-ruzova-rhodiola-rosea/). Jó választás a suma is, amely szintén növeli a stresszállóságot, és depresszió és szorongás ellen hat. A stressz és a szorongás hatékony segítője a magnézium is, amelyet a rhodiolával kombinálva is lehet szedni.