Hogyan lehet enyhíteni a fájdalmat? Fókuszáljon a génekre és az érzelmeire

Egyértelműnek tűnik: ha valami megsérül a testünkben, fájdalmat érzünk. De miért van az, hogy valaki ugyanazt a fájdalmas ingert viszonylag könnyen elviseli, míg másnak ez elképesztő kínszenvedést jelent? Kutatások szerint ebben nagy szerepet játszhatnak az érzelmeink, gondolataink és elvárásaink, de a gének aktivitása is. Hogyan lehet tehát természetes módon leküzdeni a fájdalmat?

Hogyan keletkezik valójában az az érzés, hogy valami fáj?

Alapvetően két alapvető fájdalomtípust lehet megkülönböztetni. Az elsőt szaknyelven nociceptív fájdalomnak nevezik. Akkor keletkezik, amikor valami irritálja a nociceptorok nevű speciális végződéseket – ez lehet egy testrész akut károsodása vagy például gyulladás.

Ha például kificamítjuk a bokánkat, a sérülés pillanatában nagyon fáj, mert a nociceptorok az ízületi tokban és az ínszalagokban irritálódnak. Az elkövetkező órákban a fájdalom jelentősen csökken, de a második és harmadik napon a lábunk sokkal jobban fájni kezd. A test ugyanis bármilyen szöveti károsodásra gyulladással reagál, ami szintén irritálja a nociceptorokat, és ennek következtében fájdalom jelentkezik. Mint hamarosan látni fogjuk, ez a fájdalom könnyebben kezelhető, függetlenül attól, hogy orvosi vagy természetes módszert választunk-e – enyhítéséhez ugyanis elegendő a gyulladást megszüntetni.

Sokkal problémásabb a második típusú fájdalom, a neuropátiás fájdalom. Ez idegsejtek károsodásának következménye, és sajnos a szokásos fájdalomcsillapítók nem hatnak rá.

A fájdalom útja

Van azonban egy bökkenő: úgy tűnhet, hogy a fájdalom mértéke egyenesen arányos az inger intenzitásával. Vagyis minél nehezebb tárgy esik a hüvelykujjunkra, annál jobban fáj. Ezt gondolták a tudósok is néhány évtizeddel ezelőtt. Azonban további kutatások kimutatták, hogy a valóság más. A fájdalomérzet ugyanis nem a sérült hüvelykujjban keletkezik, hanem az agyunk kiáltja ki az „au” hangot. Az, hogy mennyire „kiált”, csak részben függ a leesett tárgy súlyától.

Mint már említettük, a fájdalom (az nociceptív fájdalom) kialakulásához először a test valamely részén idegvégződések irritációjának kell bekövetkeznie. A perifériás idegek ezután továbbítják a jelet a gerincvelőbe, ahonnan az információ továbbjut az agyba. És végül az agy mondja ki az „au” hangot. De ezt messze nem mindig teszi meg.

Ez jól látható a gyermekeknél. Kutatások kimutatták, hogy amikor egy gyermek olyan orvosi vizsgálatra megy, amely enyhe fájdalommal járhat, reakciója attól függ, hogy milyen helyzetben történik a vizsgálat. Ha „bedobják” a rendelőbe, ahol még fel sem tud nézni, és máris rávetik magukat az orvos és a nővér, akkor még egy enyhe fájdalmas ingerekre is nagyon érzékenyen reagál. Az ismeretlen környezet félelme, különösen ha ez negatív várakozásokkal is társul a korábbi tapasztalatok alapján, ugyanis fokozza a fájdalomérzékenységét. Ha azonban ugyanabban a pillanatban rendelkezésére áll például egy új, érdekes játék, vagy elmerül az anyukája által mesélt mese hallgatásában, gyakran észre sem veszi, hogy valami történik vele.

A fájdalom kapuja megnyílik

Miért van ez így? Már a múlt század hatvanas éveiben a tudósok előálltak egy magyarázattal, amelyet „fájdalomkapu” névvel illettek. Felfedezték ugyanis a gerincvelőben egy helyet, amelynek latin neve substantia gelatinosa, és amely, leegyszerűsítve, eldönti, hogy továbbadja-e a beérkező fájdalomüzenetet. Ez csak akkor történik meg, ha a fájdalmas inger erősebb, mint a fájdalommentes ingerek, amelyek ugyanabban a pillanatban érkeznek – egy gyermek vizsgálata során ilyen erős fájdalommentes inger lehet például egy érdekes játék.

De ez még korántsem minden. Az elmúlt években ugyanis fokozatosan kiderült, hogy a fájdalomérzékelés mértékét számos további tényező is befolyásolja: belső beállítottságunk és élményeink, stressz, kognitív folyamatok, figyelemállapot, elvárások (például abban az értelemben, hogy „tudom, hogy fájni fog”) és egyéb egyéni tényezők. Szerepet játszik még a belső opioidrendszer, a hormonális és idegrendszer működése, számos specifikus receptor állapota is…

A test egyszerűen nagy modulációs képességgel rendelkezik: az idegvégződésekből a központi idegrendszerbe jutó jel időtartama alatt képes csökkenteni annak intenzitását. Ezt például belső opioidok (pl. endorfinok), neurotranszmitterek, gátló aminosavak vagy gamma-aminovajsav (GABA) termelésével teszi.

És akkor még ott van egy fontos rendszer, amelyet a szakértők neuromatrixnak neveznek, ami az agy neuronhálózatának kimenete. Lényegében azt lehet mondani, hogy a fájdalmat nem maguk a receptorok irritációja okozza, hanem éppen a neuromatrix reakciója erre az ingerre.

A neuromatrixra például genetikai, epigenetikai, de erős szociokulturális meggyőződések vagy elvárások is hatással vannak. A neuromatrix magyarázza azt is, hogy miért tűnhet el a fájdalom, annak ellenére, hogy a várt erős fájdalomcsillapító helyett csak placebót kaptunk – a meggyőződés, hogy most már nem fog fájni, egyszerűen olyan erős, hogy felülmúlja a beérkező fájdalmas jeleket.

Akut vagy krónikus?

A fenti fájdalomok (nociceptív vs. neuropátiás) mellett meg kell különböztetni, hogy akut fájdalomról van-e szó, amely napokig vagy hetekig tart, vagy krónikus fájdalomról, amely hónapokig, de akár évekig is eltarthat.

Az akut fájdalom ugyan kellemetlen, de van értelme: figyelmeztet minket, hogy valami nem stimmel a testünkkel, és ezért intézkednünk kell, hogy megvédjük magunkat – például el kell venni a kezünket a forró főzőlapról, vagy orvoshoz kell menni, ha eltört a kezünk. A krónikus fájdalomnak azonban nincs értelme, csak teljesen felesleges szenvedést jelent.

Itt is egy paradoxon lép fel: úgy tűnhet, hogy ha az ember hosszú ideig fájdalmat érez, hozzászokik és jobban elviseli. De ez sem így van. A fájdalom egy bizonyos ideig tartó fennállása után ugyanis változások kezdenek végbemenni az idegsejtekben, amelyek fokozzák azok érzékenységét. Minél többet szenvedünk, annál érzékenyebbek leszünk a fájdalomra.

Ezek a változások nagyrészt epigenetikus jellegűek – az egyes gének aktivitásának változásairól van szó, amelyek az akut fájdalom krónikus fájdalommá alakulását eredményezik. Ez egy nagyon súlyos probléma, amely az egész társadalmat érinti – becslések szerint minden ötödik felnőtt európai szenved krónikus fájdalomtól, Csehországban ez akár 1,5 millió embert is érinthet. Az epigenetika területén szerzett ismeretek új utat mutathatnak a fájdalom leküzdésére.

A test fáj, a lélek szenved

A fájdalom és a hangulati zavarok között nagyon szoros kapcsolat van. Valószínűleg mindenkinek eszébe jut, hogy aki fájdalmat érez, az rosszul érzi magát. Ezúttal nincs paradoxon, valóban így van, amit kutatások is megerősítenek.

Míg az akut fájdalom inkább szorongást vált ki, a krónikus fájdalom viszont inkább depresszióhoz hasonló tüneteket okozhat. Egy tanulmány szerint a krónikus fájdalommal küzdő emberek 50%-a állandó fáradtságról panaszkodik, 27%-uk nem képes fenntartani a kapcsolatait a családjával és barátaival, 43%-uk tehetetlenséget érez, és 16%-uk azokon a napokon, amikor a fájdalom elviselhetetlen, akár a halált is kívánja. A krónikus fájdalommal küzdő embereknél háromszor nagyobb a kockázata bizonyos pszichiátriai tünetek kialakulásának, és a depresszió is nehezebben kezelhető az ő esetükben.

A kapcsolat azonban fordított is: a depresszióban szenvedő embereknél háromszor nagyobb a kockázata a krónikus fájdalomnak, mint a normál populációban, és a depresszió is bonyolítja a fájdalom kezelését.

A krónikus fájdalom közvetlenül is befolyásolja agyunk működését. Például a krónikus hátfájdalommal küzdő embereknél 27%-kal csökken a szürkeállomány sűrűsége az agy bizonyos részeiben! A krónikus fájdalom rontja az agy képességét is az úgynevezett alapértelmezett mód elérésére – az egyes területek nem tudnak deaktiválódni, amikor nincs feladatuk, ami végül rontja az agy működését.

Ebből következik, hogy a fájdalmat és a pszichikát együtt kell kezelni. Bizonyított például, hogy ha a krónikus fájdalommal küzdő emberek antidepresszánsokat, antiepileptikumokat vagy akár neuroleptikumokat szednek, az javítja állapotukat. Ezek a gyógyszerek ugyan nem rendelkeznek közvetlen fájdalomcsillapító hatással, de növelhetik az analgetikumok hatékonyságát, és egyes esetekben, különösen neuropátiás fájdalom esetén, önmagukban is hatékonyak lehetnek. Az ilyen komplex fájdalomkezelést azonban gyakran bonyolítja a mai szűk körű orvosi specializációk beállítása.

Hogyan segíthetünk magunkon?

A fájdalom kezelésének lehetőségei a klasszikus orvoslás keretein belül folyamatosan bővülnek. Ez nem csak a tökéletesebb fájdalomcsillapítókat jelenti, hanem olyan módszereket is, mint a gerincvelő neurostimulációja, amelyet neuropátiás fájdalmak kezelésére alkalmaznak olyan embereknél, akiknél a gyógyszerek már nem hatnak. Mi azonban weboldalunk profiljához igazodva a természetes kezelési lehetőségeket vesszük szemügyre, amelyek nemcsak a fájdalom enyhítésében segítenek, hanem a fájó léleknek is támaszt nyújtanak.

Mint már említettem, a fájdalomérzékenységet jelentősen befolyásolják az epigenetikai folyamatok, amelyek megváltoztatják génjeink aktivitását. Ezek nemcsak arról döntenek, hogy az akut fájdalom krónikussá válik-e, hanem kulcsfontosságú hatással vannak a gyulladásos folyamatok intenzitására is. A gének be- és kikapcsolását azonban mi magunk is jelentősen befolyásolhatjuk, elsősorban életmódunkkal.

Egészséges táplálkozás, testmozgás és meditáció

A fájdalom elleni küzdelem alapja mindig a kiegyensúlyozott, egészséges étrendnek kell lennie. A kutatások ugyanis egyértelműen kimutatják, hogy az egészségtelen, kulcsfontosságú tápanyagokban szegény étrend súlyosbítja a krónikus fájdalmat. A táplálkozás az egyik legfontosabb epigenetikai tényező, ezért az étrend megváltoztatása többek között a gyulladás és a krónikus fájdalom kialakulását befolyásoló gének aktivitását is megváltoztathatja.

Az étrendet úgy kell összeállítani, hogy a lehető legjobban gátolja a szervezetben zajló gyulladásos folyamatokat, és támogassa a bélmikrobiom egyensúlyát, amelynek zavara fokozza a gyulladások intenzitását. Ez elsősorban a következő szabályok betartását jelenti:

• kerülje a magas glikémiás indexű szénhidrátok túlzott fogyasztását,
• csökkentse az étrendben a zsírok arányát,
• kerülje az ultra-feldolgozott élelmiszereket, az ipari adalékanyagokat és az alkoholt,
• növelje étrendjében a rostok, teljes kiőrlésű gabonafélék és hüvelyesek, gyümölcsök és zöldségek arányát.

Az elhízás is negatív szerepet játszik – nemcsak a krónikus fájdalmat, hanem a depresszió tüneteit is súlyosbíthatja.

A mozgás nagyon fontos. Különösen a súlyos krónikus fájdalmakkal küzdő betegek számára gyakran nagyon nehéz megtalálni a számukra megfelelő és elfogadható mozgásformát, de ez egy olyan dolog, amelyre érdemes energiát fordítani. A rendszeres, megfelelő intenzitású mozgás ugyanis jelentős gyulladáscsökkentő hatással bír, csökkenti a fájdalomérzékenységet, enyhíti a depresszió és a szorongás tüneteit, valamint a fáradtságot, és elősegíti az alvást.

Általánosságban elmondható, hogy az ideális megoldás a közepes intenzitású aerob testmozgás és az erősítő edzés kombinációja. Különösen az aerob testmozgás, amely fáradtsághoz vezet, bizonyítottan képes eltolni a fájdalomküszöböt, és valószínűleg helyreállítani az elvesztett fájdalommodulációs képességet is. Neuropátiás fájdalmak esetén a egyensúlygyakorlatok is nagyon alkalmasak.

A jóga, a légzőgyakorlatok, a meditáció vagy az akupunktúra is nagyon hasznos lehet.

Hasznos étrend-kiegészítők

A fájdalom intenzitására általában azok a tápanyagok és gyógynövények vannak kedvező hatással, amelyek kiemelkedő gyulladáscsökkentő hatással rendelkeznek. Ezek közül nagyon sok van, és kiemelkednek közülük például a polifenolokat tartalmazók. Mivel azonban már említettem, hogy pszichés állapotunk milyen nagy hatással van a fájdalomérzékelésre, ezúttal olyan étrend-kiegészítőket választottam, amelyek fájdalomcsillapító hatást kombinálnak a pszichére gyakorolt kedvező hatással.

Kurkumin – ez az egyik legerősebb természetes gyulladáscsökkentő szer, amely neuropátiás fájdalom esetén is hatékony. Ezenkívül enyhíti a depressziót is. További információ a kurkuminnal kapcsolatban itt »

Propolis – ez a méhészeti termék többféle módon is hat a fájdalom ellen: közvetlen antinociceptív hatása van (azaz csökkenti az idegvégződések irritációját), továbbá aktiválja az opioid receptorokat, amelyek csillapítják a fájdalmat, és erős gyulladáscsökkentő hatása is van. Védő hatása van az idegrendszerre, és segíthet enyhíteni a depresszió és a szorongás tüneteit. További információk a propoliszról itt »

Passiflora incarnata – a növényben található anyagok közvetlenül kötődnek az opioid receptorokhoz, és így segítik a fájdalom enyhítését. Ezenkívül a passiflora görcsoldó hatással rendelkezik, ami például fájdalmas menstruáció esetén fontos. Ugyanakkor nagyon hatékony szorongáscsökkentő szer, amely az agyban a GABA receptorokhoz kötődik. Még a műtétek vagy fogászati beavatkozások előtti szorongást is képes csillapítani, ami végül szintén segít enyhíteni a fájdalomérzetet. További információk a passióvirágról itt »

Magnézium – ez az ásványi anyag ugyan nem rendelkezik közvetlen fájdalomcsillapító hatással, de az NMDA receptorokra gyakorolt hatása révén megakadályozza az úgynevezett központi szenzibilizáció kialakulását, és így segít növelni a fájdalomküszöböt. A műtétek után történő adagolása még az analgetikumok fogyasztásának csökkenéséhez is vezetett. Neuropátiás fájdalmak, fibromyalgia vagy erős menstruációs fájdalmak esetén is alkalmas. Segít enyhíteni a migrént is. További információk a magnéziumról itt »

OPC – a szőlőmag kivonat szintén erős gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatással rendelkezik. Bevált például neuropátiás fájdalmak vagy ízületi fájdalmak esetén, amelyeket köszvény vagy reumás ízületi gyulladás okoz. Antidepresszáns hatása is van. További információk az OPC-ről itt »

Baikal szilva – ez a gyógynövény az egyik leghatékonyabb természetes szer a szorongás ellen, ugyanakkor segít enyhíteni a depressziót is. Erős gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatása is van. További információk a bajkál sziszákról itt »

Boswellia – a fűrészes kadifafa gyantája hatékonyan enyhíti a gyulladást és a fájdalmat. Különösen ízületi fájdalmak esetén bizonyult hatékonynak, függetlenül attól, hogy azok ízületi kopás vagy reumás ízületi gyulladás okozta-e. Mindkét probléma esetén enyhíti a fájdalmat és a duzzanatot, és javítja a mozgékonyságot. Hatékony azonban más típusú fájdalmak és depresszió esetén is. További információk a boswellia-ról itt »

Omega-3 – ezek a telítetlen zsírsavak többféle módon is pozitívan befolyásolják a szervezet gyulladásos állapotát. Ennek köszönhetően fájdalomcsillapító hatással is rendelkeznek. Antidepresszáns hatásuk is van, amely nőknél jobban érvényesül, mint férfiaknál. További információk itt »

Indol-3-karbinol – ez a főként a keresztesvirágú zöldségekben található glukobrassicinból keletkező anyag nagyon hatékony a fibromyalgia kezelésében, amely egy olyan szindróma, amely különböző testrészek fájdalmával, depresszióval, szorongással, emésztési és egyéb problémákkal jár. További információk az indolról itt »

B-vitaminok – ez a vitamincsoport elengedhetetlen az idegrendszer megfelelő működéséhez. Kutatások egyúttal azt is kimutatták, hogy a „B-vitaminok” képesek elősegíteni a sérült idegek helyreállítását és enyhíteni a neuropátiát. Ezért nagyon alkalmasak neuropátiás fájdalmak esetén – különösen a B1-, B6- és B12-vitaminok kombinációja bizonyul itt nagyon hatékonynak. Depresszió esetén célszerű növelni a B1-, B2- és B5-vitaminok bevitelét.

Koenzim Q10 – ennek az anyagnak a hiánya, amely elengedhetetlen a sejtek energiaellátásához és antioxidáns védelméhez, a szervezetben fellépő gyulladások intenzitásának növekedésében és a fájdalmas tünetek súlyosbodásában nyilvánulhat meg. Fontos szerepet játszik az agy működésében is. További információk a koenzim Q10-ről itt »

D3-vitamin – bár egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy fogyasztása közvetlenül enyhíti a fájdalmat, számos tanulmány kimutatta, hogy a krónikus fájdalommal küzdő betegek többsége hiányban szenved. Fogyasztása ezért mindenképpen ajánlott.