Epigenetika és a szem egészség II. – Makuláris degeneráció

Először csak egy kis problémát észlel a fókuszálással, de ezt az életkorának tulajdonítja. Aztán azonban valami furcsa történik – a látómezőjében egy lyuk jelenik meg. És mintha csak szándékosan, mindig pont ott, ahol épp fókuszálni próbál, míg a környező tárgyak továbbra is élesen látszanak. Nehézséget okoz az olvasás, a tévénézés, nem ismeri fel barátai arcát… Így nyilvánul meg a makuláris degeneráció, egy súlyos szembetegség, amelyre a szem egészségéről szóló minisorozatunk második részében fogunk összpontosítani az epigenetika szemszögéből.

Az emberi szem nagyon összetett szerkezet, ezért fejlődésében és működésében nagy számú gén vesz részt – körülbelül 90% azoknak, amelyek DNS-ünkben megtalálhatók. Ahhoz, hogy minden megfelelően működjön, a szükséges géneknek bekapcsolva kell lenniük, hogy a szervezet azok alapján fehérjéket tudjon termelni. A környezet, az étrend, az életmód, de az öregedés hatására azonban számos úgynevezett epigenetikai reakció zajlik a testünkben, amelyek negatívan befolyásolják a DNS-ünkben található gének aktivitását, ami megnövekedett szemészeti betegségek kockázatát is magával vonja. A minisorozatunk első részében ebből a szempontból a szürkehályogot (https://www.epivyziva.cz/epigenetika-a-zdravi-oci-i-prevence-sedeho-zakalu/) vizsgáltuk, ma pedig a makuladegenerációra koncentrálunk.
Ez a betegség azok közé tartozik, amelyek kialakulásában az epigenetikai reakciók nagy szerepet játszanak. Szoros kapcsolatban áll ugyanis a szervezet öregedésével – teljes neve egyébként „korral összefüggő makuláris degeneráció”. Az életkor előrehaladtával általában nő a negatív epigenetikai jelek száma génjeinken, és azok, amelyek a szem működéséért felelősek, sem kivételek. Továbbiak pedig például a rossz táplálkozás, a mozgáshiány, az UV-sugárzás, a környezeti toxinok, a dohányzás stb. hatására jelennek meg.

Mi az a makuláris degeneráció?

A makuláris degeneráció a retina degeneratív betegsége, amely sajnos leginkább a sárga folt területén jelentkezik. Ez egy olyan terület, ahol nagy sűrűségben találhatók a csapok, azaz a fényérzékeny sejtek, amelyekre a fókuszált tárgyakról visszaverődő sugarak esnek. Ezért először a látótér közepén romlik a látás, míg a perifériás látás megmarad.
Gyakran az emberek sokáig egyáltalán nem veszik észre a betegség kialakulását, és a romló fókuszálási képességet például az öregkori távollátásnak tulajdonítják. Ha ráadásul csak az egyik szem látása romlik, az agy képes ezt „kiegyenlíteni”, és a látás csak kissé romlik.
A makuláris degeneráció két formában fordul elő. Leggyakrabban (kb. 85% -ban) az úgynevezett száraz forma jelentkezik, amely a retinális sejtek elvesztésében áll. Viszonylag lassan alakul ki, de a kezelési lehetőségek nagyon korlátozottak – lényegében karotinoidok adagolásában állnak. A nedves forma, amely a nem oda tartozó helyekre történő érnövekedésben áll, ezzel szemben alattomos abban, hogy nagyon gyorsan halad – a látás jelentős romlása (vagy akár a vakság) hetek vagy hónapok alatt következik be. Ha azonban időben felismerik, gyógyítható.

A szabad gyökök okolhatók ezért?

Miért éppen karotinoidokat adnak a száraz típusú makuladegeneráció esetén? A fő ok az, hogy ezek erős antioxidánsok, amelyek hatékonyan hatnak éppen a szem területén. A makuladegeneráció (MD) kialakulásában ugyanis nagy szerepet játszik a szem struktúráinak szabad gyökök általi károsodása. Ugyanilyen fontos azonban a gének aktivitásának epigenetikai reakciók általi befolyásolása. A tudományos kutatások már bizonyították számos epigenetikus mechanizmus létezését, és ezek száma biztosan tovább fog növekedni.
Ráadásul az is igaz, hogy a szabad gyökök elleni elégtelen védelemnek is lehet epigenetikai háttere. Az ebben a betegségben szenvedő embereknél a tudósok ugyanis csökkent glutathion S-transzferáz (PI, mu1 és mu5) enzimszintet fedeztek fel, amelyek a káros szabad oxigén gyökök megkötőjeként szolgálnak. Ezen enzimek hiánya így a retina nagyobb oxidatív károsodásához vezet. A kutatások egyúttal kimutatták, hogy az MD-ben szenvedő személyeknél fokozott a génpromotorok metilációja, amelyek alapján ezek az enzimek termelődnek. A metiláció az egyik három alapvető epigenetikai reakció – ha a promóterek (a DNS azon részei, amelyek megkezdik egy adott gén leolvasását) területén megnövekedett, akkor a gén aktivitása csökken, sőt akár teljesen le is állhat.

Emellett azonban más epigenetikai összefüggések is bizonyítást nyertek:

• Az MD-ben szenvedő betegeknél fokozott metiláció figyelhető meg az interleukin-17 C-receptor génjének területén, amely anyag fontos szerepet játszik a sejtek jelátvitelében.
• Az MD-ben szenvedő személyeknél fokozott a klaszterin és a vitronektin termelődéséért felelős gének metilációja. Ezek a fehérjék megakadályozzák a sejtek lebomlását, és ha hiányuk van a szervezetben, az rontja a gyulladásos folyamatok mértékét, és MD kialakulásához is vezethet.
• Itt egy másik epigenetikai reakció, a hisztonok acetilációja is szerepet játszik. A hisztonok olyan fehérjék, amelyekre a DNS szál „tekeredik”. Az adott területen lévő gének csak akkor olvashatók, ha hisztonjaik úgynevezett acetilálódnak. Ha deacetilálódnak, amit a deacetiláz nevű enzimek biztosítanak, a gének kikapcsolnak. Ha azonban sikerül csökkenteni a deacetilázok mennyiségét, azzal növeljük azoknak a géneknek az aktivitását, amelyek például az oxigénhiány okozta károsodástól védik a retinális sejteket (ez különösen gyakori a nedves típusú MD esetében).
• Különbségek mutathatók ki a mikroRNS-ek – kis ribonukleinsav-láncok – képződésében is, amelyek szintén képesek blokkolni a gének átírását. Némelyikük (például a mikroRNS 23) képes fokozni a sejtek védelmét a szabad gyökök károsító hatásaival szemben, mások pedig részt vesznek a gyulladásos folyamatok szabályozásában.
• Egyes mikroRNS-ek emellett hozzájárulnak az úgynevezett CHF-faktor mennyiségének csökkenéséhez, amely az idegsejtek gyulladásos degenerációját okozza. Érdekes, hogy ez a mechanizmus nemcsak az MD-ben, hanem az Alzheimer-kórban is előfordul.

Mi segíthet?

A makuláris degeneráció epigenetikai okaira vonatkozó ismeretek bővülésének fényében a tudósok már olyan gyógyszereket fejlesztenek, amelyek éppen az epigenetikai elven fognak működni (ígéretesnek tűnik például a microRNA 21 felhasználásának lehetősége). Ugyanakkor érdemes megpróbálni táplálkozásunkkal és egyéb életmódbeli változtatásokkal is befolyásolni az epigenetikus reakciók mértékét a szervezetünkben.
Különösen azoknak a tényezőknek kell figyelmet szentelnünk, amelyek befolyásolják a szervezet általános öregedésének sebességét, mivel az öregedés mértéke éppen a DNS-ünkben bekövetkező negatív epigenetikai változásoktól függ.

• Fontos az egészséges, antioxidánsokban gazdag étrend – pozitív hatása különösen a karotinoidok, a lutein és a zeaxantin esetében bizonyított, amelyek például a tojássárgájában, a kukoricában, az őszibarackban, az áfonyában, a diófélékben, a szőlőben, a kustovnicában és más élelmiszerekben találhatók.
• Az antocianok (a bogyós gyümölcsökben található színezék) kedvező hatása is megerősítést nyert.
• A kutatások azt is kimutatták, hogy a halak rendszeres fogyasztása jelentős védőhatással bír.
• Fontos a megfelelő mennyiségű testmozgás.
• Negatív hatással van viszont a dohányzás (hatását az MD kialakulására ikrekkel végzett tanulmányok bizonyították), a túlzott alkoholfogyasztás és a környezetből származó toxinok.

Étrend-kiegészítők

Nagy segítséget nyújthatnak azok a tápanyagok és gyógynövények is, amelyek antioxidáns és epigenetikus hatást ötvöznek magukban. Ha magas koncentrációban (azaz étrend-kiegészítők formájában) fogyasztjuk őket, nemcsak a makula degeneráció megállításához, hanem az egész szervezet gyógyulásához is jelentősen hozzájárulhatnak.
Astaxantin – ez egy karotinoidok családjába tartozó színezék, amely pozitív hatással van a szem egészének egészségére. Jelentős antioxidáns potenciállal rendelkezik, hatékonyan csökkenti a szabad gyökök szintjét a szem területén, ugyanakkor epigenetikus hatása is van. Befolyásolja például az endoteliális faktorok termelését, amelyek részt vesznek az erek növekedésében.
Omega-3 – bizonyított összefüggés van két fajta, az EPA és a DHA fogyasztása és a makula degeneráció kockázata között. Különösen a DHA játszik általánosan fontos szerepet a normális látás fenntartásában. Ezenkívül a szervezetben neuroprotektin D1-et termel, amely jelentős védő hatással van az idegsejtekre, és fontos szerepet játszik a pálcika- és csapsejtek sejtmembránjainak optimális áteresztőképességének és vastagságának fenntartásában, valamint a szem retinájában található specifikus fehérjék aktiválásában.
A resveratrol – erős antioxidáns, gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik, szabályozza az MD kialakulásával kapcsolatos több gén aktivitását, védi a retinális sejteket, hatással van az endoteliális faktor termelésére, amely szabályozza az új erek képződését (ez különösen fontos a nedves típusú MD esetében), és emellett általános hatással van az öregedés lassítására, éppen azáltal, hogy befolyásolja az összes alapvető epigenetikai reakciót.
Rozmaring – ennek a gyógynövénynek az kivonata jelentős antioxidáns, gyulladáscsökkentő és epigenetikus hatással rendelkezik. Nagyon hatékonyan védi például a retinális sejteket a károsodástól (ezért elsősorban a benne található karnosol és karnosolsav felelős).