Epigenetika és hormonális egyensúly I. Hogyan lehet javítani a pajzsmirigy működését?

Fáradtság, hízás, depresszió vagy hajhullás – így jelentkezhetnek a pajzsmirigy működési zavarai. Hogyan lehet ezeket táplálkozással és életmódváltással orvosolni?

A hormonális rendszer működésében kulcsszerepet játszik a genetika, azaz a szüleinktől örökölt genetikai információ. Ugyanilyen fontosak azonban a környezet, az étrend, a stressz hatása is… vagyis gyakorlatilag szinte minden tényező, amely életünk során hatással van ránk. Mindezek az hatások úgynevezett epigenetikus hatások – néhány biokémiai reakció révén képesek befolyásolni a DNS-ünkben található gének működését, és sokukat teljesen kikapcsolni vagy éppen bekapcsolni.

Az epigenetikai hatások négyféle módon hatnak hormonális rendszerünkre: először is befolyásolhatják a hormonok termelését és felszabadulását, másodszor hatással vannak azok keringésére és vérszintjére, harmadszor pedig befolyásolják a célszervek érzékenységét az adott hormonra. Nem szabad azonban megfeledkeznünk a negyedik útról sem, amelyet az úgynevezett hormonális zavarók képviselnek. Ezek többnyire a környezetből származó káros anyagok, amelyek zavarják a hormonális folyamatokat a szervezetben, és nagy részük éppen epigenetikus úton teszi ezt.

A probléma a hormonok hiánya és túlzott mennyisége

A pajzsmirigy fő funkciója a trijódtironin (T3), a tiroxin (T4) és a kalcitonin hormonok termelése. Az első kettő elsősorban a szövetek anyagcseréjét és a szervezet fejlődését befolyásolja, de hatással van például a szövetek oxigénfelvételére, a hőtermelésre, az idegrendszer differenciálódását, a pulzusszámot, a vérképzést, sőt, értágító hatással is rendelkeznek (azaz tágítják a kis ereket, és így szabályozzák a szövetek vérellátását), valamint csökkentik a vér koleszterinszintjét. A kalcitonin pedig a szervezet kalcium-anyagcseréjét szabályozza.

A pajzsmirigy leggyakoribb problémája a csökkent működés (hipofunkció) vagy hypothyreosis. Gyakrabban érinti a nőket, és előfordulása az életkor előrehaladtával is növekszik – a Cseh Köztársaságban becslések szerint az 50 év feletti nők 20%-a szenved tőle –, de a fiatalabb korosztályt és a férfiakat sem kerüli el. Mivel a pajzsmirigy hormonjai befolyásolják az anyagcserét, a leggyakoribb tünete a fokozott fáradtság és a súlygyarapodás, de más tünetek is előfordulhatnak, például székrekedés, száraz bőr, hajhullás, lassú szívverés, menstruációs ciklus zavarai, magas vérnyomás, szemhéjduzzanat vagy akár depresszió.

Problémákat okoz azonban az ellenkező állapot, azaz a pajzsmirigy túlműködése (hypertyreóza) is. Ez túlzott fogyással, szívritmus-gyorsulással, túlzott izzadással, szemirritációval és a szemek kiugrásával, szorongással vagy ingerlékenységgel jár.

Az jód pótlása önmagában nem elég

A pajzsmirigy működésének legfontosabb tényezőjének a táplálkozásban található elegendő jódmennyiséget tartják, mivel éppen a jód a T3 és T4 hormonok része. Ennek a nyomelemnek a fogyasztása azonban (főleg az iodizált só használatának köszönhetően) a mi népességünkben elegendő, ráadásul az jódbevitel önmagában ugyan alapvető, de önmagában nem elég, mert ez csak az első lépés. A második lépés az úgynevezett jódfelvétel a pajzsmirigy által, más néven jódpumpa.

Ahhoz ugyanis, hogy a T3 és T4 hormonok képződhessenek, a pajzsmirigy szövetében elegendő koncentrációjú jódsóknak (jodidoknak) kell lenniük – 20–30-szor magasabbnak, mint a vérben. Ezért ezeket a sókat aktívan kivonják a pajzsmirigyen átáramló vérből, ami egy meglehetősen igényes folyamat, amelyhez nemcsak elegendő jódra, hanem más elemekre (főleg nátriumra és káliumra) is szükség van, energiát, valamint egy speciális fehérjét, amelyet NIS (Natrium Iodine Symporter) rövidítéssel jelölnek, és amely katalizálja az iodidok sejtmembránon keresztüli transzportját.

Az NIS fehérje szintézisére jelentős hatással van az epigenetikus út, konkrétan a DNS-metiláció nevű biokémiai reakció. Ha ugyanis a metilcsoport kapcsolódik az úgynevezett génpromotorhoz (a DNS azon része, amely nem kódol semmit, de elindítja a gén leolvasását, amely utána következik), akkor a megfelelő gén aktivitása jelentősen csökken, és magasabb metilációs szint esetén akár teljesen kikapcsolódik. A NIS termelését szabályozó gén metilációja viszonylag jelentősen szabályozott, és ha a NIS termelése csökken, előfordulhat, hogy a pajzsmirigyben nem lesz elegendő jódkoncentráció a hormonok termeléséhez, annak ellenére, hogy étrendünkben elegendő mennyiséget fogyasztunk.

Az epigenetikai tényezők egyúttal befolyásolják a pajzsmirigy hormonokhoz kötődő receptorok számát is. Ezek a receptorok a sejtek belsejében találhatók, mivel a T3 és a T4 nem oldódik vízben, ezért képesek átjutni a sejtmembránokon. Ezeknek a hormonoknak a receptorai mind a DNS metilációja, mind kisebb mértékben a mikroRNS segítségével szabályozódnak.

A pajzsmirigy működését negatívan befolyásolhatják az autoimmun betegségek is, leggyakrabban a Hashimoto-kór, amelynek során a szervezet immunrendszere megtámadja a pajzsmirigy szövetét alkotó fehérjéket. Az autoimmun betegségek okai még nem teljesen tisztázottak, de biztos, hogy fontos szerepet játszanak az epigenetikai tényezők, amelyek befolyásolják az összes alapvető epigenetikai reakciót – a DNS metilációját, a hisztonok módosítását és a mikroRNS-sel történő szabályozást.

A táplálkozásra összpontosítva

A táplálkozás kulcsszerepet játszik a pajzsmirigy problémáiban. Alapvető fontosságú a megfelelő jódbevitel, de a hormonok termelésében és a szervezetben való keringésében más mikrotápanyagok is részt vesznek. Különösen fontos a nátrium és a kálium, amelyek részt vesznek a jódidok pajzsmirigy általi felvételében, a vas, amelynek hiánya csökkenti a T3 és T4 koncentrációját a vérben, a cink, a kalcium, a réz és valószínűleg az A- és D3-vitaminok is.

Tekintettel az epigenetikai hatások nagy arányára a pajzsmirigy rendellenességeinek kialakulásában, jelentős enyhülést hozhatnak az epigenetikai hatással rendelkező specifikus tápanyagok és gyógynövények is. Sok közülük a táplálkozás szokásos része, de a nagyobb hatás elérése érdekében célszerű őket magasabb koncentrációban, étrend-kiegészítők formájában fogyasztani. Kipróbálhatja például a következőket:

Kurkumin
A kurkuma gyökérből nyert színezék jelentős pozitív hatást gyakorol mind a pajzsmirigy alulműködésére, mind túlműködésére. Kiválóan hat autoimmun jellegű problémák esetén is – immunmoduláló hatása van, ráadásul erős gyulladáscsökkentő anyag, amely szabályozza a COX-2 gyulladásos enzim és más, a gyulladásos folyamatokban részt vevő anyagok (NF-kB, TNF-alfa és mások) termelődését. Antioxidánské účinky má také na štítnou žlázu, kde chrání buňky a má preventivní účinek proti rakovině tohoto orgánu. Pro optimální vstřebávání je kurkumin nutné konzumovat spolu s piperinem (účinná látka černého pepře).

Baikal szisk
Ez a gyógynövény pozitív hatással van az egész hormonrendszer szabályozására. Ezenkívül gyulladáscsökkentő hatása van, gátolja a hisztamin és a leukotriének termelését, ami különösen fontos az autoimmun eredetű problémák esetén, és antioxidáns hatása is van.

Omega-3
Ezek a telítetlen zsírsavak különösen jótékony hatással vannak a pajzsmirigy alulműködésére. Hatékonyabbá teszik az iodidok felszívódását ebben a szervben azáltal, hogy növelik a szükséges enzimek termelését, és növelik a pajzsmirigy hormonokhoz kötődő receptorok számát az egyes sejtekben. Ugyanakkor megakadályozzák a kognitív képességek csökkenését, amely ennek a problémának a következménye. Gyulladáscsökkentő hatása a pajzsmirigy túlműködés és az autoimmun problémák esetén is érvényesül.

Cikória
Javítja a máj és a pajzsmirigy működését, különösen elhízott egyéneknél.

D3-vitamin
Bár nem teljesen bizonyított, hogy ennek a vitaminnak a szedése javítaná a pajzsmirigy állapotát, a kutatások azonban megerősítették, hogy a pajzsmirigy alulműködésben szenvedő embereknél a D-vitamin szintje jelentősen csökkent.

Pajzsmirigy alulműködés esetén viszont problémát jelenthet az EGCG (epigallokatechin gallát). Egyes tanulmányok ugyanis arra utalnak, hogy a zöld tea katechinjei gátló hatással lehetnek a pajzsmirigyre. Bár ezek a tanulmányok patkányokon végeztek, akik nagyon magas dózisú katechint kaptak, és az eredmények nem voltak teljesen egyértelműek, a biztonság kedvéért mégis jobb más étrend-kiegészítőket előnyben részesíteni (a zöld tea mérsékelt fogyasztása, azaz körülbelül egy csésze naponta, nem okozhat problémát). Vitatható a kvercetin használata is.

Mi segíthet még?

A stressz, amelynek hatása szintén epigenetikus jellegű, jelentősen negatív hatással van a pajzsmirigyre. Ezért mindenképpen segít, ha korlátozzuk az életünkben a stresszt okozó tényezőket, és egyúttal olyan tevékenységeket végzünk, amelyek csökkentik a stressz hormonok szintjét (relaxáció, meditáció, jóga, de akár vígjátékok nézése is).

Fontos szerepet játszik a mozgás is, mert az is jelentős epigenetikus hatással bír, pozitív értelemben. Itt azonban érvényes, hogy minden túlzás káros. Míg a heti három-négy alkalommal végzett fél-egy órás állóképességi edzés jótékony hatással van a pajzsmirigyre, a csúcsszintű sportedzés éppen ellenkező hatást gyakorol – különösen az állóképességi sportolók körében a pajzsmirigy rendellenességek (inkább hipofunkció formájában) előfordulása jelentősen magasabb, mint a normál populációban.

A pajzsmirigy rendellenességekkel küzdő embereknek kerülniük kell az egyéb negatív epigenetikai hatásokat is, például a dohányzást vagy a túlzott alkoholfogyasztást.