Segítsen génjeinek az influenza elleni küzdelemben

Erős az immunrendszere, vagy minden baktériumot elkap, ami csak a közelébe kerül? Akárhogy is áll a helyzet, jó tudni, hogy immunrendszerünk állapotát nagyban meghatározzák a gének – például azok, amelyek az immunsejtek kialakulását és differenciálódását irányítják. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs hatalmunkban jelentősen javítani védekező képességünket.

Az emberi immunrendszer a természet kis csodája. Nagyon hatékony védelmet nyújt a testnek, nemcsak idegen behatolókkal, például vírusokkal és baktériumokkal szemben, hanem a belső veszélyekkel szemben is – például a károsodott és rákkeltő sejtekkel szemben.

Testünkben az immunsejtek teljes spektruma megtalálható. Egyesek az úgynevezett nem specifikus, velünk született immunitást biztosítják (például a makrofágok, granulociták, NK-sejtek, zsírsejtek vagy dendritikus sejtek), mások a specifikus, vagyis szerzett immunitásért felelősek (B-sejtek és T-sejtek). Az immunitásnak azonban van egy nem sejtes, humorális komponense is, amelybe például az antitestek tartoznak.

Minden immunsejtnek van egy közös vonása: a csontvelőben, hematopoietikus sejtekből keletkeznek. Ezt követően differenciálódnak és érnek, és csak ezután képesek biztosítani védekezőképességünket. Ezzel párhuzamosan azonban számos további folyamat zajlik, amelyek lehetővé teszik az immunsejtek számára az antigén (például vírus) felismerését és az arra való reagálást.

Mindezeket a folyamatokat a DNS-ünkben található számos gén irányítja. Azonban hatékonyan befolyásolhatjuk ezek aktivitását – például kikapcsolhatjuk azokat, amelyek gyulladásos folyamatokat támogatnak, és bekapcsolhatjuk azokat, amelyek az immunsejtek kialakulását és differenciálódását, valamint más fontos immunfolyamatokat irányítanak. A gének kikapcsolása és bekapcsolása több biokémiai reakcióval történik, amelyek közül a legfontosabbak a gének metilációja, a hisztonok acetilációja és a mikroRNS-sel történő szabályozás (erről bővebben itt olvashat). Éppen ezeknek a reakcióknak a lefolyását tudjuk hatékonyan befolyásolni például életmódunkkal.

Epigenetikai küzdelem

Az organizmus és a fertőzés közötti küzdelemnek azonban az epigenetika szempontjából van egy másik érdekes aspektusa is. A vírusok és baktériumok ugyanis szintén epigenetikus mechanizmusok segítségével próbálnak túlélni és uralni a szervezetet. Ez jól látható például az influenza vírusok esetében – ezeknek ez nagyon jól sikerül, és ennek köszönhetően képesek nagyon gyorsan szaporodni a szervezetben, és viszonylag jelentős problémákat okozni.

Míg például a sejt epigenetikai mechanizmusok, például transzkripciós faktorok segítségével próbál harcolni az influenza vírusok ellen, a vírusok ugyanezeket a transzkripciós faktorokat próbálják felhasználni a gazdasejt irányítására. Ezenkívül olyan fehérjét is termelnek, amely megpróbálja utánozni a sejt hiszton láncának végét. A hiszton egy fehérje, amely alapvető szerepet játszik a gének aktivitásának szabályozásában, és az, hogy képes utánozni azt, pontosan az az oka, hogy az influenza vírusok képesek elkerülni az immunrendszer figyelmét a szervezetben. Az ezek által termelt további fehérjék pedig befolyásolják a szervezetünk azon képességét, hogy I. típusú interferonokat termeljen, amelyek segítik az immunrendszer aktivitásának szabályozását (1, 2).

A mikroszkopikus betolakodóknak azonban gyakran mi magunk is kedvezünk rossz életmódunkkal. A mozgáshiány, a nem megfelelő étrend, a dohányzás, a környezetben található káros anyagok, de az elhízás, a stressz vagy az alváshiány is negatív epigenetikai változásokat okoznak a szervezetben, amelyek nemcsak a szív- és érrendszeri betegségek, a rák vagy a cukorbetegség kockázatát növelik, hanem az immunrendszert is gyengítik. Nézzük tehát, hogyan tudjuk az epigenetikai mechanizmusokat a védekező képességünk javára fordítani.

Harc a gyulladással

Ha a szervezetben krónikus gyulladásos folyamatok zajlanak, az immunrendszer túlterhelt lesz, így nem marad ereje a fertőzések leküzdésére. Ezért például megelőzésként célszerű antioxidánsokat szedni – ha az extrém reaktív szabad gyökök károsítják a test sejtjeit és szöveteit, a károsodásra reagálva gyulladás alakul ki. Az oxidatív stressz ugyanis hatással van a transzkripciós faktorokra (pl. NF-κB vagy p53), amelyek fontos szerepet játszanak a gyulladásos folyamat kialakulásában (12).

Ebben a tekintetben különösen hatékonyak a növényi polifenolok, amelyek antioxidáns és epigenetikus hatást kombinálnak. Ennek köszönhetően gyulladáscsökkentő hatással bírnak, és közvetlenül immunmodulátorokként is működnek, azaz olyan anyagokként, amelyek közvetlen hatással vannak számos immunsejt, például dendritikus sejtek, NK-sejtek, makrofágok, B-sejtek vagy T-sejtek képződésére és differenciálódására (13, 14).

Táplálkozás javítása

A táplálkozás az egyik legfontosabb epigenetikai tényező. Általánosságban elmondható, hogy a negatív epigenetikai változásokat elsősorban a egyszerű cukrok és telített zsírok túlzott fogyasztása, valamint számos élelmiszer-adalékanyag okozza. Az immunrendszer szempontjából különösen fontos a megfelelő fehérjebevitel – ha ez hosszú távon elégtelen, akkor elsősorban az NK-sejtek és a T-sejtek képződése és működése csökken. Az immunrendszer működéséhez elengedhetetlenek az esszenciális zsírsavak is – ezek szükségesek a lép működéséhez, amelyben egyes immunsejtek érnek meg, valamint a T-limfociták, NK-sejtek és makrofágok képződéséhez. Egyes vitaminok (főleg A, B6, B12, C, E és folsav) hiánya pedig a fagocitózis nevű immunfunkció korlátozottságában nyilvánul meg. A nyomelemek közül elengedhetetlen a cink, a szelén és a vas. Negatív hatással van a túlzott alkoholfogyasztás is – elsősorban a makrofágok és az antitestek képződését csökkenti (15).

Pozitív hatással van viszont a gyümölcsök, zöldségek és bizonyos fűszerek fogyasztása: ezek ugyanis polifenolokat és egyéb antioxidáns és epigenetikus hatással rendelkező anyagokat tartalmaznak. Számos étrend-kiegészítő is epigenetikus hatással rendelkezik (áttekintés alább található).

Több alvás

Az alvás rendkívül fontos az immunrendszer hatékonysága szempontjából. Nem csak a hossza, hanem a minősége is fontos. A tudósok például kimutatták, hogy az alvási apnoéban (rövid légzésleállás) és más alvászavarokban szenvedő gyermekeknél fokozott metiláció történik a FOXP3 gén területén, amely a T-limfociták képződését szabályozza (3, 4).

Több mozgás

A rendszeres testmozgás, különösen az aerob (pl. futás, gyaloglás, kerékpározás vagy úszás), jelentős pozitív epigenetikai hatásokkal jár. Ezek nemcsak a teljesítmény növekedésével kapcsolatos folyamatokban nyilvánulnak meg, hanem az immunrendszer működésének javulásában és a szervezet gyulladásos folyamatainak enyhülésében is (17). A mozgás terén azonban a mértékletesség is fontos – az extrém edzés terhelés ugyanis éppen rontja az immunitást.

Ne dohányozzon

A dohányzás elsősorban a DNS metilációs mintáira gyakorol negatív hatást. Ez számos súlyos betegség, köztük a rák és a szív- és érrendszeri betegségek iránti fokozott hajlamban, valamint az immunitás romlásában nyilvánul meg (16). Különösen csökken az NK-sejtek aktivitása, a T-limfociták szövetekbe való behatolási képessége és az immunglobulinok termelése (15).

Étrend-kiegészítők

Az étrend-kiegészítők jelentősen befolyásolhatják immunrendszerünk működését. Az alábbiakban bemutatjuk azokat, amelyek epigenetikus mechanizmusok révén hatnak az immunrendszerre.

Astaxantin

Ez egy karotinoidok csoportjába tartozó színezék, amely például a lazac és a garnéla húsában, valamint a Haematococcus pluvialis algában található, amelyből többnyire étrend-kiegészítők gyártásához is nyerik. Az astaxantin nagyon erős antioxidáns, ugyanakkor immunmoduláló és epigenetikus hatása is kiemelkedő. Növeli a széles spektrumú immunsejtek (főleg a B-sejtek és a T-sejtek) és az immunglobulinok aktivitását és szaporodási sebességét (18–20). Az immunrendszer gyengülése esetén megelőzésként naponta 4–8 mg astaxantin fogyasztása ajánlott, influenza-szezonban pedig célszerű a dózist megduplázni.
Az asztaxantinról bővebben itt olvashat.

Cink

A College of Public Health and Human Sciences tudósai megállapították, hogy közvetlen összefüggés van a cinkhiány és a szervezetben zajló gyulladásos folyamatok mértéke között. Ennek az elemnek a hiánya ugyanis hatással van a gének metilációjára, ami viszont befolyásolja az immunsejtek aktiválódását és az interleukin-6 nevű fehérje szabályozását, amely a sejtek gyulladásos folyamataival kapcsolatos (5). A lakosság körülbelül 12%-a szenved cinkhiányban, de a 65 év felettieknél ez az arány meghaladhatja a 40%-ot is.

Omega-3

Az omega-3 telítetlen zsírsavak javítják a jelátvitelt az immunsejtek között, és ezáltal azok kórokozók elpusztítására való képességét is. Javítják a lizoszómák működését is, amelyek a sejtek védekezésében és immunitásában fontos szerepet játszó sejtszervecskék. Fontos szerepet játszanak gyulladáscsökkentő hatásukban is. Az omega-3-as zsírsavak különösen az idősek számára nagyon hasznosak – hosszú távú fogyasztásuk nemcsak immunfunkcióik javulását eredményezi, hanem az autoimmun betegségek kialakulásának kockázatát is csökkenti (21). Teljesen elengedhetetlenek a terhesség alatt, és nem csak a idegrendszer fejlődésére gyakorolt pozitív hatása miatt – ha az anya terhesség alatt omega-3-at szed, az pozitívan befolyásolja utódja jövőbeli immunitását (6).
Az omega-3-ról itt olvashat bővebben.

Gránátalma

Az ebben a gyümölcsben található ellaginsav és polifenolok hatékonyan befolyásolják a széles spektrumú immunsejtek aktiválásának és differenciálódásának folyamatait a gének metilációja, a hisztonok acetilációja és a mikroRNS posztranszkripciós modulációja révén (7).
A gránátalmáról bővebben itt olvashat.

Kvercetin

Ez a növényi polifenol viszonylag kiterjedt pozitív hatással van az immunrendszerre, de különösen fontos gyulladáscsökkentő hatása. Gátolja ugyanis az interleukin-6 és a TNF-α anyagok termelődését, amelyek kulcsszerepet játszanak a gyulladásos folyamatok kialakulásában (8).
A kvercetinről bővebben itt olvashat.

D3-vitamin

Ennek az epigenetikus hatással rendelkező vitaminnek a hiánya jelentősen veszélyeztetheti az immunitást. Különösen az immunrendszer sejtjeinek – a makrofágok, a T-sejtek és a dendritikus sejtek – aktivitását befolyásolja közvetlenül (9).
A D3-vitaminról bővebben itt olvashat.

Cikória

Ez a növény kiváló forrása az inulinnek és a fruktooligoszacharidoknak, amelyek prebiotikumként hatnak. Egyfajta szubsztrátumot képeznek, amely szükséges a probiotikus baktériumok növekedéséhez és szaporodásához (10). A cikória azonban epigenetikus hatással is rendelkezik.
A cikóriáról bővebben itt olvashat.

Baikal szisk

Ez a gyógynövény széles körben használatos a hagyományos kínai orvoslásban. Gyulladáscsökkentő hatása van (csökkenti a COX 2 ciklooxigenáz koncentrációját és gátolja az NF-κB faktor aktiválódását), de közvetlenül is befolyásolja az immunitást, főleg a makrofágok nevű immunsejtek aktiválása révén (11).

További információk a bajkálról itt találhatók.