Gyerekek, akiknek jól megy – Hogyan javíthatjuk a gyerekek egészségét

Mindannyian azt szeretnénk, hogy gyermekeink egészségesek, okosak és ügyesek legyenek. Reméljük tehát, hogy „a megfelelő géneket” örökölték tőlünk. De a gének nem minden, a gyerekeknél végül nem feltétlenül jelennek meg sem az örökölt adottságok, sem a genetikai terhelések. Az a fontos, hogy az élet során melyik gének aktiválódnak. Ezt pedig mi, a szülők is nagyban befolyásolhatjuk.

A testünkben zajló folyamatokhoz fehérjékre van szükség. Ezek nemcsak testünk építőkövei, hanem az enzimek fő összetevői is, amelyek lehetővé teszik az összes biokémiai reakció lefolyását a szervezetben. Ha a szervezetben nem keletkezne fehérje, nemcsak a szövetek növekedése és javítása állna le, hanem az összes anyagcsere-folyamat is.

De mire van szükségünk ahhoz, hogy testünk fehérjéket termeljen? Elsősorban az aminosavakra, amelyekből a fehérjék felépülnek – ezeket az ételből nyerjük. De aztán még egy „parancs” is kell a termelésükhöz, és ez a génekből érkezik. A gén ugyanis nem más, mint egy fehérje előképe, és amikor aktívvá válik, a megfelelő fehérje termelődése megkezdődik. Fontos azonban az „aktív” szó. A gének ugyanis be- és kikapcsolhatók, ami úgynevezett epigenetikus reakciók révén történik, elsősorban a gének metilációja, a hisztonok acetilációja és a mikroRNS-sel történő szabályozás révén.

A legtöbb gén a gyors növekedés és fejlődés időszakában aktív, vagyis elsősorban gyermekkorban. Ennek mértéke azonban nagyban függ a gyermek életmódjától – táplálkozásától, mozgásmennyiségétől, de az általa átélt érzelmektől is. Vagyis olyan tényezőktől, amelyeket mi, szülők is jelentősen befolyásolhatunk. Nézzük meg most, milyen szerepet játszhat ebben a táplálkozás. Van ugyanis néhány tápanyag, amely epigenetikai szempontból elengedhetetlen a gyermek sikeres fejlődéséhez.

Fehérjék

A megfelelő mennyiségű, jó minőségű fehérje bevitel nemcsak a gyermek növekedéséhez és fejlődéséhez szükséges építőelemek megszerzése szempontjából fontos. Ha a gyermek nem fogyaszt elegendő mennyiséget, számos fontos gén aktivitása csökken. Ez általában növekedés lelassulását, és így alacsonyabb testmagasságot jelent felnőttkorban, de az immunrendszer és az idegrendszer fejlődése is érintett lehet.

Szénhidrátok

A cukrok fontos energiaforrást jelentenek a gyermekek számára, azonban manapság a legtöbb gyermek étrendjében jelentős többletben vannak jelen. Ez egyrészt túlsúlyhoz, sőt elhízáshoz vezet, mivel a magas cukortartalmú étrend sokkal kockázatosabb a túlsúly kialakulása szempontjából, mint a zsírok túlzott fogyasztása. Az elhízás önmagában is jelentős negatív epigenetikai tényező. A második következmény a szervezet gyulladásos reakcióját irányító gének túlzott aktiválása. A cukrok, különösen a magas glikémiás indexűek, így növelik a gyulladások szintjét a szervezetben, ami összefüggésbe hozható a számos civilizációs betegség (szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség stb.) későbbi életkorban való kialakulásának magas kockázatával.

A cukor túlzott fogyasztása rendkívül problémás a pubertáskorú fiúknál, mert csökkenti a tesztoszteron kiválasztását. Ha a fiú emellett még elhízott is (a zsírszövet elnyeli a tesztoszteront), akkor hiányt szenvedhet ebből a nemi hormonból. Természetesen a lányoknál is káros.

Omega-3 telítetlen zsírsavak

Ez a tápanyag elengedhetetlen a gyermekek (de a felnőttek) egészségéhez, és ez különösen igaz az omega-3 savak közül kettőre, az EPA-ra és a DHA-ra (eikozapentaénsav és dokozahexaénsav). Mindkét anyag jelentős epigenetikus hatással rendelkezik (különösen a gének metilációja terén), erősen gyulladáscsökkentő hatású, és emellett az idegsejtek fontos építőeleme, ezért elengedhetetlen az idegrendszer megfelelő fejlődéséhez.

Számos kutatás bizonyította az omega-3 és a gyermek intelligenciája közötti közvetlen összefüggést, megerősítették ezen anyagok kedvező hatását az ADHD (figyelemzavar hiperaktivitással), beszédzavarok, koordinációs problémák esetén, és egy tanulmány még az olvasási képesség javulását is bizonyította. Az omega-3 epigenetikai hatása emellett hatékonyan támogatja az immunrendszert és csökkenti a depresszió és egyéb pszichés problémák kialakulásának kockázatát.

Az EPA és a DHA legjobb forrása a halolaj. Gyakran ajánlják, hogy hetente kétszer halat együnk, amit azonban kevesen tartanak be, pedig ez a minimális mennyiség. Ráadásul nem minden hal egyforma – például a pangasius nagyon kevés omega-3-at tartalmaz, és a tőkehal filé sem különösebben jó, a halrudacskákról nem is beszélve. A tonhal ugyan remek, de a konzervből származó darálék az omega-3-ból nagy részét elvesztette, és így tovább sorolhatnánk.

Bár személyesen nem vagyok nagy híve annak, hogy a gyerekeket étrend-kiegészítőkkel tömjük, az omega-3 esetében ez nem érvényes – ezeket legalábbis időnként egész gyermekkorukban szedniük kellene. Kivételt képeznek a szoptatott csecsemők, akik az anyatejből juthatnak omega-3-hoz, feltéve, hogy az anyjuknak elegendő mennyisége van. A kisebb gyermekek számára, akik nem tudnak kapszulát lenyelni, már kaphatók étrend-kiegészítők természetes aromákkal ízesített olaj formájában.

D3-vitamin

A D-vitaminról (D3-ként jelölik az állati eredetű formáját) ismert, hogy elengedhetetlen a táplálékból származó kalcium felszívódásához, és így a csontok és fogak megfelelő fejlődéséhez. Elsősorban ezért írják fel automatikusan a gyermekgyógyászati rendelőkben az 1 év alatti gyermekeknek. Ugyanakkor ez egy nagyon jelentős epigenetikai hatásokkal rendelkező anyag, amely például az immunrendszer működéséhez elengedhetetlen.

A D3-vitamin a bőrben keletkezik az UV-sugárzással való kölcsönhatás révén. A mai gyerekek azonban kevés időt töltenek a szabadban, és ha mégis kimennek a napra, akkor alapvetően védőkrémekkel kenik be magukat. Ennek következménye a D-vitamin-hiány, amely immunrendszeri zavarokban, fokozott fogszuvasodásban, de a cukorbetegség kockázatának növekedésében is megnyilvánulhat. Ezért érdemes legalább a téli időszakban étrend-kiegészítőkkel pótolni a D-vitamint – nemcsak kisgyermekeknél, hanem az egész gyermekkorban. Ez a pubertáskor is fontos, mert a D3-vitamin szükséges a nemi hormonok megfelelő termelődéséhez.

K2-vitamin

A kalcium megfelelő anyagcseréjéhez szükséges másik tápanyag a K2-vitamin – míg a D3 szükséges a kalcium ételből való felszívódásához, a K2 részt vesz a csontokba és fogakba való beépülésében. Ezért elengedhetetlen a csontok megfelelő fejlődéséhez és a fogszuvasodás megelőzéséhez.

A K2-vitamin hiánya is nagyon gyakori a lakosság körében. Leggazdagabb forrása az állati zsírok, de ezeknek olyan állatoktól kell származniuk, amelyek természetes növényi táplálékot, azaz füvet fogyasztanak. Az ipari takarmánnyal etetett állatoknak nincs elegendő forrásuk a K2-vitamin előállításához, ezért termékeik K2-vitaminban szegények. Egy tanulmány, amely összehasonlította a 1946-ban és 1999-ben született négyéves gyermekek vitamin szintjét, kimutatta, hogy az előbbieknek jelentősen magasabb volt a vitamin tartalma a szervezetükben, annak ellenére, hogy a háború utáni szegényes években nőttek fel.

A felnőtt lakossággal ellentétben azonban a kisgyermekek számára nem megfelelő a K2-vitamin tartalmú étrend-kiegészítők szedése, ezért a gyermekek étrendjébe be kell építeni a jó minőségű állati eredetű termékeket – például vajat és zsírosabb tejtermékeket szabadon legelő tehenektől, kecskéktől vagy juhoktól, illetve szabadon tartott tyúkoktól származó tojást. A K2-vitamint tartalmazó fermentált szójatermékek gyakori fogyasztását viszont kerülni kell a gyermekeknél. A szója ugyanis genisteint tartalmaz, amely ugyan számos pozitív epigenetikai hatással rendelkező anyag, de ugyanakkor viszonylag erős fitoösztrogén is.

A K2-vitamin étrend-kiegészítők formájában történő fogyasztása (ideális esetben D3-vitaminnal együtt) azonban indokolt a úgynevezett növekedési ugrás idején, a körülbelül két évig tartó pubertás időszakban, amelyre a test intenzív növekedése jellemző. Kutatások kimutatták, hogy ha a gyerekek ebben az időszakban rendszeresen kaptak K2- és D3-vitamint, akkor jelentősen nőtt a csontjaik mineralizációja és csökkent a törések száma.