A legjobb cukorbetegség-megelőzés?

„Ne egyél annyit édességet, mert cukorbeteg leszel!” Ezt a figyelmeztetést elég gyakran hallhatjuk. De bár a II. típusú cukorbetegség kialakulásának kockázata összefügg a cukorfogyasztással és általában a túlevéssel, a betegség megelőzésében még fontosabb szerepet játszik a rendszeres fizikai aktivitás.

A cukorbetegséget általában az inzulin hormon hiányaként értelmezzük, amelynek feladata a vércukor (glükóz) „felvétele” és átalakítása tároló poliszachariddá, glikogénné. Ez azonban csak az I. típusú cukorbetegségre vonatkozik, amely általában már gyermekkorban kialakul. Ennél a típusnál a hasnyálmirigy leáll az inzulin termelésével, ezért azt külső forrásból kell a szervezetbe juttatni.

A II. típusú cukorbetegségnél, amely általában középkorban és idősebb korban alakul ki, az inzulin termelése nem csökken, vagy csak enyhén. A problémákat elsősorban az okozza, hogy a szövetek érzékenysége csökken erre a hormonra, így a vércukorszint emelkedik, annak ellenére, hogy a hasnyálmirigy továbbra is termel inzulint. Itt fontos szerepet játszanak az izmaink, amelyek normális körülmények között a vércukor akár 80%-át is felhasználták (1).

Aktiválja a megfelelő géneket

Ahhoz, hogy az izmok a fent említett funkciót betöltsék, néhány fontos génre van szükség. Például a PGC-1 gén, amely biztosítja a tápanyagok oxidációját az izmokban, a TFAM, amely gondoskodik a mitokondriális DNS átírásáról (a mitokondriumok olyan „sejt-erőművek”, amelyekben a bevitt tápanyagokból energia termelődik), és a MEF2A, amely szabályozza a glükóz sejtekbe és sejtekből történő transzportját (ebben a folyamatban fontos szerepet játszik az AMPK enzim is) (1–3).

A probléma azonban az, hogy az élet során a nem megfelelő életmód és egyéb körülmények hatására úgynevezett epigenetikai változások következnek be, amelyek „kikapcsolják” ezeket a géneket, vagyis csökkentik azok aktivitását. Ez elsősorban egy metiláció nevű kémiai reakció révén történik.

Kutatások kimutatták, hogy a rendszeres testmozgás, különösen az állóképességi jellegű, képes csökkenteni a megfelelő gének metilációjának szintjét, és ezáltal helyreállítani azok aktivitását. Izmaink így újra képesek megfelelő mennyiségű glükózt fogyasztani, ami pozitív hatással van mind a cukorbetegség megelőzésére, mind kezelésére (2, 4, 5). Tehát nem csak arról van szó, hogy a fizikai aktivitás során elégetjük a felesleges glükózt, és annak szintje rövid távon csökken a vérben (bár ez természetesen is előnyös a cukorbetegek számára). A rendszeres fizikai aktivitás ugyanis egyúttal hosszú távú változásokat is okoz génjeink szintjén, amelyek „kikapcsolása” alapvető szerepet játszik a cukorbetegség kialakulásában.

A táplálékkiegészítők segítenek

A rendszeres testmozgás mellett a cukorbetegség megelőzésében és kezelésében fontos szerepet játszanak bizonyos epigenetikus hatással rendelkező étrend-kiegészítők is, amelyek szintén befolyásolják a fontos gének aktivitását.

Kvercetin: Ez a flavonoid számos gyümölcsben, zöldségben és más élelmiszerben megtalálható. Gátolja a vékonybélből történő glükózszállításért felelős anyagok működését, és befolyásolja a csontvázizmok glükózanyagcseréjét is (3, 6, 7).

Gránátalma: Ennek a gyümölcsneka kivonata csökkenti a vércukorszintet és egyúttal csökkenti az étvágyat (8).

Kurkumin (+ piperin): A kurkumában találhatószínezék jelentős gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik, javítja az inzulint termelő béta-sejtek működését és megakadályozza azok elpusztulását. Állatkísérletek is bizonyították, hogy csökkenti az inzulinrezisztenciát (9–12).

D3-vitamin: Kutatások kimutatták, hogy azoknak, akiknek vérében alacsony a D-vitamin szintje, 41%-kal nagyobb az esélyük a cukorbetegségre. A D-vitamin javítja az inzulin kiválasztását és a szervezet glükóz-anyagcseréjét is (13, 14).